Szervadományozás – túlélést ajándékozni – a vallások beállítottsága

2011.10.24 10:03

Ha a szervek donorkészségéről van szó a halál után, a németek inkább tartózkodóak. A szervek iránti növekvő kereslettel csak a lakosság csekélyebb része áll szemben, amely donorigazolvánnyal hozzájárul egy adományozáshoz. Jelenleg vesét, szívet, májat, tüdőt, hasnyálmirigyet és vékonybelet lehet adományozni.

Az Egészségügyi Felvilágosítási Központ felmérése szerint a németek csaknem háromnegyede egyetért azzal, hogy halála után kivegyék a szerveit, de csak a megkérdezetteknek csak kb. egynegyede rendelkezik donorigazolvánnyal.


Az aktuális adományozási helyzet


A transzplantációk ma a jól bevezetett műtéti eljárásokhoz tartoznak. Németországban kb. 50 transzplantációs központ van. A vese a leggyakrabban átültetett szerv, ezt követi a máj- és a szív. Pankreast és tüdőt is transzplantálnak. Eddig inkább ritka a vékonybél átültetése.

Amióta Németországban 1963-ban sikerült az első veseátültetés, több mint 103000 vesét ültettek át. Mégis itt van a legnagyobb szűk keresztmetszet. Jelenleg 8000 dialízis-beteg van egy transzplantáció várólistáján.

Ez a nagy szám 2937 veséből áll szemben meghalt és élő donorokból, amelyeket 2010-ben transzplantáltak. Ezzel a várakozók száma csaknem háromszor akkora, mint az átültetett szerveké. Egyedül az évi új jelentkezések száma a várólistákra 2700-3000 beteg. Ennek megfelelően az embereknek  sokáig  kell  egy  vesére  várniuk,  átlagosan
5-6 évig.

A szervkivétel feltétele az agyhalál, de a légzést és a szívverést műszeresen fenntartják, hogy a szervek funkcióképességét egy lehetséges adományozásig megőrizzék. 12-72 órás megfigyelési idő után az agyhalál újabb vizsgálata vagy EEG vizsgálat történik.

A szervkivétel második feltétele donor beleegyezése. Minden donornak aktívan hozzá kell járulnia szóban vagy írásban, itt vagy donorigazolványt kell kitöltenie. Ha nincs ilyen nyilatkozat, a hozzátartozókat kérdezik meg az elhalt vélhető akaratáról.


A szervadományozás szervezete


Németországban a szervadományozás három területe, a szervközvetítést és a transzplantációt ideértve szervezetileg elkülönített az érdekkonfliktusok elkerülésére. A klinikai orvosokat koordinátorok segítik. Pl. minden régióban egy telefonkészenlét van, amely éjjel-nappal működik.

A szerveket az Eurotranszplant közvetíti. Ez 1967 óta Németország? Belgium, Hollandia, Luxemburg, Ausztria Horvátország és Szlovénia betegeit foglalja magában 15000 személyből választja ki a megfelelő recioienst. Ha nem talál, akkor testvérszervezetekkel lép kapcsolatba, pl. UK Transplant, Scandiatransplant.”


A vallások beállítottsága


A nagy világvallások igen különböző felfogásokat képviselnek a szervátültetésben.

Az iszlámban különböző hit-irányok vannak, ezért nincsenek egységes vélemények. Néhány iszlám országban a szeretet jelének értik és megengedett. (pl. muszlimok).

A buddhizmusban az élő adományozás és a halál utáni, elvileg megengedett. Probléma, hogy pl. a tibeti-buddhista hívők a halált egy hosszadalmas folyamatnak tekintik, ennek ellentmond az agyhalál diagnosztikája.

A japán sintoizmusban a szervkivételt elvetik, de az élő adományozást megengedik. A hinduizmusban és a konfucianizmusban a tetem sérthetetlen, ezért a szervadományozás alig játszik szerepet.

A zsidóságban az ortodox és a liberális hívők nincsenek egy véleményen. Az agyhalált is vitatják, mint a halál kritériumát.

Izrael főrabbija azonban elismerte az agyhalál kritériumát és ezzel elfogadta a halál utáni adományozást. Azóta a zsidókat egy vallási paranccsal felhívták a szervadományozásra.




A két nagy keresztény egyház támogatja a transzplantációt azzal a feltétellel, hogy tiszteletben tartják az ember sérthetetlen méltóságát. Az életet Isten ajándékának tekintik, amelyet az emberre bízott, azzal is, hogy más embereken segítsen. Keresztény szempontból a szervadományozási készség a halál után egy jele a felebaráti szeretetnek és a betegekkel és fogyatékosokkal való szolidaritásnak.




PZ, 2011, 156, 6, 15-20.
(Tömörítvény)