Ritli László válaszai a Transindex-olvasók kérdéseire Az egészségügyi miniszter a csúszópénzről, az otthonszülésről és a háziorvosokról.

2011.10.17 12:36

Miért van szükség a gyerekek európai biztosítási kártyájának a 6 hónaponkénti kicserélésére (papír, kártyaköltség), nem kaphatnak több évig érvényeset?
Ritli László: A jelenleg érvényes törvénykezés szerint a nemzetközi egészségbiztosítási kártya érvényessége 6 hónap, mivel nem az állandó külföldi tartózkodást szolgálja, hanem az ideiglenesen külföldre látogatóknak kíván biztonságot nyújtani.

Mit tud a miniszter a romániai hálapénzekről? Összegszerűen, szakmánként.
Nem tagadom, tudok a jelenségről, de arról is, hogy vannak szakmák, ahol egyáltalán nem létezik ez a jelenség. Kérdezzenek meg sürgősségi orvosokat...

Miért nem lehet kitalálni egy hálapénz legalizáló rendszert?
Sokan megpróbáltak sokféle rendszert kitalálni a hálapénz felmérésére, megszüntetésére, de véleményem szerint egyik sem igazán hatékony. Szerintem azért nem az, mert egy pszichoszociális jelenségről van szó, amelyet semmilyen törvény nem tud megszüntetni. De el kell választanunk két dolgot egymástól. Ha a beteg hálás az elvégzett tevékenységért, akkor senki nem akadályozhatja meg, hogy a háláját kifejezze, ez ellen semmit sem lehet tenni. Viszont, ha egy orvos feltételként szabja meg a juttatást azért, hogy ellássa a betegét, akkor az egy probléma. És ezt a problémát nem tudja megoldani az Egészségügyi Minisztérium, ez más szervek feladata: etikai bizottságoké és a bűnüldöző szerveké.

Van valamilyen elképzelés a csúszópénz-rendszer leépítésére? Ez sajnos egy teljesen általános dolog, az orvosok egy része egyszerűen nem hajlandó műteni nélküle, éppen csak az orrunk elé nem tolják az árlistát.
A jelenséget, amelyet körülírtam, leginkább a társadalomnak kell megszüntetnie. Mentalitásváltás kérdése.

Mivel magyarázzák a sebészeti beavatkozások különárait, amit a dokinak kell a zsebébe tenni, természetesen nyugta nélkül? Ők nem kapnak fizetést?
Minden orvos kap fizetést. A többi, amint mondtam, más szervek kivizsgálásának tárgya.

Hogyan tervezi megszüntetni a vidéki családorvosok monopóliumát?
Vidéken vannak üresen álló rendelők, amelyeket senki nem akar elfoglalni, miközben az ott praktizáló orvosoknak többletjövedelmet is jelentene a vidéki körzet: 10-100%-os bérkiegészítést kap a vidéken dolgozó orvos. Azoknak, akik munkába akarnak állni és vidéken praxist nyitni, létezik egy szabályozott eljárás: a megyei biztosító mellett létezik egy bizottság, amely kiszámítja az adott területen szükséges orvos-létszámot, ez a bizottság dönthet arról is, hogy kell-e további háziorvost alkalmazni egy bizonyos körzetben, hogy van-e elég páciens (1800 az ideális páciens-szám, amellyel számolnak).


Mennyit keres ma egy családi orvos? Mennyi a föliratkozott páciens fejpénze?
A háziorvos keresete igencsak változó, mert több tényezőtől függ. Egyfelől az orvos végzettségi szintjétől, hogy szakorvos vagy főorvos, és, amit már említettem, a tevékenység körzetétől. Emellett a fejpénz (kapitáció) az az összeg, amelyet a feliratkozott betegszám után kap az orvos, korosztályok szerint más és más pontszámot egyénenként, a pontszámot pedig megszorozzák az adott évben érvényes értékkel. Ebben mindig kisebb-nagyobb eltérések vannak. Ehhez adódik az elvégzett szolgáltatások utáni járandóság, ami még hozzáadódik a fejpénzhez, beszorozva a szolgáltatások pontonkénti értékével. Ez összesen a kabinet jövedelme, amelyből levonódik a fenntartás minden költsége, a személyzet bére, adók és illetékek. A maradék az orvos bruttó jövedelme, amelyből még levonódik az adó, a nyugdíj- és az egészségügyi járulék. A végösszeg néha nem éri el a minimálbért sem, ha a feliratkozottak száma kevesebb mint 1500.

Hogyan próbálják elérni, hogy a határmentén élő kismamák ne külföldre menjenek szülni, hanem a romániai kórházakat válasszák?
A bizalom megrendülése nem a minisztériumtól függ, hanem a betegellátás milyenségétől – és szerintem itt erről van szó. Tehát a helyzet megváltoztatása ismét csak elsősorban mentalitásváltás kérdése, illetve, a média által bemutatott, túlzottan negatív kép is nagy mértékben befolyásoló. Voltak befektetések, átszervezések, ezeket mindenki láthatja, és a minisztérium hangsúlyosan figyelt a határ menti megyékre, de a fejekben szükséges reformot nem lehet törvénybe foglalni, sem az orvos, sem a páciens számára.

Fog-e az egészségügyi minisztérium foglalkozni az otthonszülés kérdésével, szóba kerülhet-e egyáltalán a törvényes feltételek kialakítása?
Nincs ilyen kérdés terítéken ma Romániában, sokkal több szó esik a családban okozott balesetekről, az otthoni gyermek-sérülésekről, arról, hogy egyéves kor alatt mekkora a gyermekhalandóság a nem megfelelő ellátás miatt. Másfelől, ma is szülnek nők otthon, a vidéki háziorvosok nagyrésze levezet otthon is szüléseket, de csak ha komplikációmentes terhességről van szó, amelyet az orvos végigkövetett, akkor szerencsés lehet az otthonszülés. Erre más országokban is van lehetőség. Viszont, ha a terhes nővel kapcsolatban felmerül a szülési komplikációk lehetősége, akkor az anya és gyermeke egészsége érdekében kizárólag a szülész-nőgyógyász vezetheti le a szülést.

Romániában nincs védőnőhálózat. A családorvosok asszisztensei pedig nem védőnők. A mi családorvosunk mellett viszont egy valamikori védőnő az asszisztensnő, és nekünk, kisgyerekes anyukáknak nagyon sokat segített. Minden anya szoptatott, aki ide tartozik, és éjjel-nappal lehetett hozzá fordulni tanácsért. Elmondhatatlan segítség volt az első évben. Nem lehet, vagy nem gondolkodnak azon, hogy - mint mindenütt Európában - itt is újra "létezzenek" védőnők?
Egyetértek, nagyon hasznos lenne újra megszervezni a védőnői hálózatot. A kismamákkal korábban foglalkozók a körzeti orvosok, majd a háziorvosok mellett dolgoztak. Ha akar, a háziorvos most is felvehet és kiképezhet asszisztenst bizonyos ellátásra, akár erre is. De mára az orvosok nagyobb része nem foglalkozik ezzel. A minisztérium szempontjából, mi a közösségi asszisztensek hálózatát szeretnénk kiterjeszteni, de ennek sem egyszerű a megszervezése: a hálózat az önkormányzatokhoz tartozik, tehát a döntés joga sokkal inkább a polgármesterek kezében van, hogy ők fontosnak tartják-e ilyen szakemberek alkalmazását – én remélem, hogy igen.



Terveznek-e az ország más részeiben a nagyváradihoz hasonló rákszűrő központot létesíteni? Hogyan fogják elérni, hogy a szolgáltatás kifizethető legyen több ember számára?
Az Egészségügyi Minisztérium regionális onkológiai központokat tervez. Miután Kolozsváron és Bukarestben már működik ilyen szakközpont, a következőt Iasi-ban, és remélem, mielőbb, Nagyváradon szeretnénk létrehozni. Nem tudom, mit ért a kifizethetőbb alatt, mert az országos onkológiai programban a betegek ingyen kapják meg az ellátást. Ezért mi arra koncentrálunk, hogy a betegnek minél kevesebbet kelljen utaznia, lakhelyéhez minél közelebb kaphassa meg az ellátást, hogy ezáltal is levegyük róla a terhelést.

Az ön elődje, Cseke Attila miniszter azt tervezte, hogy nagyobb hangsúlyt fordít a járóbeteg-kezelésre, és megpróbálja a kórházi beutalások számát csökkenteni. Sajnos tapasztalatból azt látom, hogy az orvosok "csuklóból", akár indokolatlanul is beutalják a betegeket, - valószínűleg így kényelmesebb számukra - ahelyett, hogy elmagyaráznák, milyen kezelést kell folytatniuk otthon, abban az esetben, ha ez lehetséges. Továbbá: szombaton és vasárnap Kolozsváron a legtöbb kórházban nem utalják ki a betegeket, így akár két napot is indokolatlanul tölthet el a kórházban a gyógyult beteg. Ez pedig költségekkel jár. Ön lát valamilyen megoldást ezekre a problémákra, szándékozik folytatni elődje kezdeményezését?
Nagyon jól látja a helyzetet: van, ahol indokolatlanul sok a beutalás. Nálunk, ahogy ezt az elődöm, Cseke Attila megfogalmazta (biztosan emlékszik rá): a beutalás nemzeti sporttá vált. Hát, erről leszoktatni az embereket, orvosokat és betegeket egyaránt, nem könnyű. De a járóbeteg-ellátás és a háziorvosok hangsúlyosabb támogatása is szerepel a hosszú távú terveink között, dolgozunk rajta, mert a kórházakról le kell venni a terhelést. Itt megemlítem például az országos kórházracionálási stratégiát, amelynek keretében elfogadjuk idén is az ágyszám-kapacitás megyénkénti leosztását, vagyis azon ágyak számát, amelyekre szerződhetnek a biztosítóval a kórházak, a regionális sajátosságokat is figyelembe véve.

Mikor számíthatunk arra, hogy lesz egy egységes országos nyilvántartás, amelyben egyik megyei egészségügyi pénztár látja azt, hogy a másik megye pénztáránál befizettük a biztosítást? Rengeteg fölösleges bürokráciát lehetne ezzel megspórolni. Egyáltalán, mi a magyarázat arra, hogy egyik megye pénztára nem látja azt, ami a másik megyében történik?
Tudomásom szerint a nyilvántartás országosan átlátható. Nem tudom, mikori az ön ezirányú tapasztalata.

A rendszer finanszírozási helyzetének javítása érinti a rezidens orvosok fizetésének növelését is? Sikerült megnövelni a rezidens orvosok fizetését, ezt egy miniszteri rendelet szabályozza, amelyet tavaly hagyott jóvá az akkori tárcavezető. Az érvényes szabályozás szerint a rezidensek fizetése évenként változó, első évben átlagosan 1.254 lej, utolsó évben pedig eléri az 1.947 lejt.
[N. B. MNB 2011. 10. 13: 1 RON = 67,87 HUF; BNR 2011. 10. 12.: 100 HUF = 1,4904 RON]

Milyen elképzelései vannak a külföldön dolgozó romániai orvosok hazacsábítására, illetve mivel próbálja itthon marasztalni az egészségügyi személyzetet? (Ausztriában praktizáló, kezdő orvos vagyok, akinek lehetetlen volt Romániában megélni kezdő fizetéséből...)
Az ön példája is mutatja, hogy a szabad munkavállalás joga bárkinek lehetőséget ad arra, hogy külföldön próbáljon szerencsét. 2007. óta minden szakmában valós jelenség az elvándorlás, persze, az orvosok esetében jobban megérezzük, hiszen hosszú és nagyon komoly képzés kell egy orvos felkészítéséhez. De megakadályozni senkit nem fogunk, hogy ha akar, akkor külföldön dolgozzon (mint ahogyan a külföldiek is dolgoznak nálunk, egyre nagyobb számban). A rezidenciátus időtartamának csökkentése a legtöbb szakterületen, a fizetésük megnövelése, a B-típusú rezidenciátus újrabevezetése mind-mind ezt a célt szolgálja: hogy itthon maradjanak. De ide kapcsolódik a rezidensképzés decentralizációja is: idén először a nagy hagyományokkal rendelkező központok külön-külön bonyolítják a vizsgát, és ez is segít abban, hogy az orvosok a képzés alatt is eleve közelebb legyenek ahhoz a helyhez, ahol dolgozni szeretnének.
Akinek pedig nem sikerült a rezidensvizsgája, az korlátozott kompetenciákkal dolgozhat az állami és magán egészségügyi intézményekben, a háziorvosi rendelőkben, egy szakorvos vagy egy főorvos felügyelete alatt, és ezáltal nem esnek ki a gyakorlatból, továbbra is szakmájukbannem esnek ki a gyakorlatból, továbbra is szakmájukban dolgozhatnak, miközben készülnek az újabb vizsgára.
Ugyanakkor, számítunk itt az önkormányzatok segítségére is: lehetőségük van albérletet biztosítani az orvosoknak, illetve, a szaktárca nemrégen megteremtette a törvényes keretet, hogy az önkormányzatok az orvosoknak bérkiegészítést nyújthassanak, ami vonzóbbá teszi az adott munkahelyet. Szóval, a minisztérium szintjén mi mindenfélét próbálunk tenni, de arra is szükség van, hogy a nagy szaktekintélyű és nagy tapasztalatú orvosok mellett felnövekvő ifjú tehetségek gyakorló orvosokká válhassanak akár az adott helyen, ahol tanultak, akár más központokban, ahol igyekszünk megteremteni a munkafeltételeket

Személyes tapasztalataim szerint az emberek egyre kevésbé bíznak az egészségügyi intézményekben és dolgozókban. Mit tervez a minisztérium annak érdekében, hogy ez megváltozzon?
Bizalom megrendülése: elsősorban mentalitásváltástól függ, illetve a média negatív képe is befolyásoló. Voltak befektetések, átszervezések, de a fejekben nem lehet reformot törvénybe foglalni.

Sztojka Tamás, Hargita megyei családorvos :
Hogyan szándékszik megerősíteni a falusi orvosi ellátást?
A munkavégzés helye szerint, településtől függően, az orvos most is 10-100%-os jövedelem-kiegészítést kap a „fejpénzhez.” A Duna-deltában például, amely sajátos régió, idéntől 100% jár minden orvosnak, a településtől függetlenül. Ez is azért van, mert ott nehezebbek a körülmények. Továbbá, a Világbankkal közös egyik projektünkben például modelleket dolgozunk ki a vidéki orvosi ellátásra vonatkozóan, a gyéren ellátott területekre - pl. ilyen, a Duna-delta mellett az Erdélyi Szigethegység, illetve mintaként, egy moldvai és egy déli szegényebb megye, amelyeket a szakértők már meg is látogattak. A jelentéseik alapján javaslatokat fognak kidolgozni a szükséges jogszabály-módosításokra, a finanszírozási változtatásokra és egyes egyedi ellátási módokra – például elszórtan lakott települések esetében. És, szintén külföldi támogatással, dolgozunk azon a projekten, amely révén a háziorvosok rendelőjében telemedicina-rendszert szerelnénk fel, hogy bizonyos vizsgálatokat ezen a rendszeren keresztül is el lehessen végezni, hogy a pácienseknek ne kelljen mindenért a megyeszékhelyre utazniuk.

Miként akarja fejleszteni a sokkal olcsóbb megelőzési tevékenységet, profilaxist, a költségesebb kezelési aktivitásnál?
Elengedhetetlennek tartom, hogy bevezessünk bizonyos szűrőprogramokat olyan betegségek esetében, amelyek súlyossá is válhatnak, de a kezdeti stádiumban jó eséllyel gyógyíthatók. Gondolok itt például egyes daganatos betegségekre: a mell-, vastagbél- és méhnyak-daganatokra. Ezek esetében szeretnénk hamarosan elindítani az országos szűrést, ami azt jelenti, hogy 3-5 év alatt a szakemberek által javasoltak szerint a teljes populációt megvizsgálják, hiszen mindegyik megbetegedésnek más és más rizikófaktora van.


http://itthon.transindex.ro/?cikk=15595