Prof. Dr. Fritz Beske: A priorizálás rögös útja

2011.09.21 13:10

A pénzügyi válság terhelései Európa sok országában ma már csökkentésekhez vezetnek a szociális szolgáltatásoknál. Távlatilag a német egészségügy sem marad megkímélve. Priorizálás lenne szükséges, de ez egy rögös út.

A gazdasági és pénzügyi válság elérte az egészségügyi ellátást is. Európa sok országában, amelyeket akut fizetésképtelenség fenyeget, - Görögországban, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban és Nagy-Britanniában – csökkentik a szolgáltatásokat a szociális területen, közöttük az egészségügyi ellátásban is.

Hasonló fejlődés figyelhető meg az USA-ban is. A Kongresszus által elhatározott kiadáscsökkentések a Medicarét és a Medicaidot is érintik.

Hosszú távon Németország sem kerülheti el a csökkentéseket. Ehhez két felfogás áll egymással szemben: az orvosoké és a politikáé. Az orvosok azt a véleményt képviselik, hogy a kötelezően betegbiztosítottak ellátása a szükséges szolgáltatásokkal korlátozott pénzügyi eszközökkel a szolgáltatási katalógus szűkítése nélkül nem lehetséges.

A választás módszereként a szolgáltatások priorizálását propagálják: a szolgáltatások rangsorolását értékük szerint. Ezzel a szolgáltatások korlátozhatók de egészében mint racionálást kizárják.

A politika a priorizálás és racionálás minden formáját, mint megalapozatlant, elveti. Ellenkezőleg. A kötelező betegbiztosítás szolgáltatásait változatlanul bővítik, az ezáltal keletkező többletköltségekkel és ezt a demográfiai változás és az orvosi haladás előrelátható kihatásai mellett.

Amíg a szolgáltatások priorizálása elméleti viták tárgya, az ellenállás csekély marad. Azonban az elmélettől vagy az ideálistól a valósághoz vezető út kövekkel van kikövezve.

Miről van szó?

Három oldalról, a szövetségi Orvosi Kamara, a német orvosok etikai tanácsa és a lübecki Heiner Raspe professzor részéről életre hívott polgárkonferencia kifejlesztette és nyilvánosságra hozta a priorizálás alapelveit és kritériumait.
Ezek lényeges tartalma a következő:

- szükséglet
- hatékonyság
- etikai elfogadottság, az emberi méltóság és önrendelkezés tiszteletbentartása
  valamint egyenlőség
- információ és átláthatóság.

A priorizálás kritériumaiként a következőket nevezték meg:

- szükségletnek megfelelő elosztás
- innováció és haladás az orvostudományban
- életkor és generációhelyesség
- hatékonyság és költséghatékonyság
- életfenntartás és a kezelés sürgőssége
- életminőség
- betegakarat és
- várakozási idő.

A priorizálásra egy gréniumnak kell javaslatokat kidolgoznia, ebben a gréniumban a következőknek kell képviselve lenniük:

- orvosok
- etikusok és teológusok
- egészségügyi közgazdászok, szociális tudósok és jogászok
- betegképviselők.

És ezzel kezdődik a probléma. Egy kórképen vagy egy indikáción belül a diagnosztikai és terápiás szolgáltatások rangsora a nyilvánosság nélkül is kifejleszthető, mert ez elsősorban tisztán orvosi feladat.

A priorizálás és racionálás értelme azonban végső soron abban van, hogy – indikációkat átfogóan – javaslatokat alakítsanak ki a kötelező betegbiztosítás szolgáltatási katalógusának szűkítésére, mert egyébként a kiadások csökkentése abban a mértékben, amelyben szükséges lenne, nem érhető el.

Nem kell sok fantázia annak elképzeléséhez, hogy a grénium javasolt összetétele és a priorizálás felsorolt feltételei mellett a szolgáltatások korlátozására minden javaslatot elvethetnek nem ritkán etikai vagy szociális indokból.

Ez a dilemma ami előtt a grénium áll, hogy indokolt és végrehajtható javaslatokat alakítsanak ki a priorizálásra és racionálásra és azokat nyilvánosan megvitassa. És ez az ami nem megy. Mert aki etikai vagy szociálpolitikai érvekkel akadályozza a szolgáltatások priorizálását vagy csökkentését, annak meg kell mondania, hogy különben hol lehet takarékoskodni. És egy-egy dilemma, amit meg kell oldani – így vagy úgy.


Ärzte Zeitung, 2011, 8, 25.
(Összefoglalás)