Németország: Prof. Beske: Nyiltan beszélni a priorizálásról és a racionálásról

2011.10.10 10:43

A kieli orvos és egészségtudományi kutató már régen panaszkodik, hogy a politikában és a nyilvánosságban nem komolyan vitatják, hogy mi vár az egészségügyi rendszerre. Elengedhetetlen, hogy a priorizálásról és racionálásról beszéljünk. Most Beske Egészségügyi Rendszerkutatási Intézete ismét egy kötetet szentelt a témának a kiadványsorozatában.

Az Orvosi Kamara elnöke hangsúlyozta, hogy a kötelező betegbiztosítás eszközei nem elegendőek ahhoz, hogy minden kívántat teljesítsen és már régen egy „csendes priorizálás” folyik, míg a szövetségi egészségügyi miniszter üzenete úgy hangzik, hogy már a priorizálásról való beszéd is etikátlan.

De Beske kiindulópontja az, hogy csak azt a pénzt adhatjuk ki, ami van és nem azt, ami kívánatos. Ez az egészségügyre is vonatkozik. Tény, hogy a lakosság csökken, különösen a keresők lesznek kevesebben. Ma még három kereső lát el egy nyugdíjast, 2060-ban a viszony 1:1 lesz és a várható élettartam akkor 90 év lesz. Ezenkívül öregkorban bizonyos betegségek fokozottan lépnek fel. Igy pl. a demenciás betegek száma 2060-ig 2,2 millióra megduplázódik, ugyanígy az ápolásraszorulók száma is 2,55-ről 4,5 millióra. Ehhez jön az orvosi haladás, mert mindenekelőtt ez okozza az emelkedő kiadásokat. Ehhez a finanszírozási bázis egyre soványabb lesz. 2008-ban még 51 millió kötelező betegbiztosítási tag 160 milliárd eurót használt fel ez 2060-ban 11 millió taggal kevesebb lesz, akiket azonban 470 milliárd euróval kellene finanszírozni. Beske szerint, aki a priorizálást és racionálást elutasítja, ezekkel a tényekkel kell szembenézni.


A szolgáltatási katalógus


Beske a tanulmányában egy sor javaslatot tesz, hogy egy szolidáris egészségügyi ellátást hogyan lehet biztosítani korlátozott eszközökkel. Igy először a Szociális Törvénykönyvet kell szorosabbá tenni. Szükség lenne egy koncentrációra a betegség esetén való ellátás biztosítására, valamint néhány prevenciós szolgáltatásra pl. a fogorvosi területen. Ezenkívül a Beske szívén van, hogy a biztosítási járulékok csak a kötelező betegbiztosítás rendelkezésére álljanak. A keresztszubvencionálásokat kritikusnak látja. Igy a családbiztosítás évente 24 milliárd euróba kerül. De miért kell ennek a kötelező betegbiztosítás ügyének lennie és nem a közösségének? Különösen, ha a nem dolgozó házastársról van szó, aki nem gondoz ápolásraszorulót vagy kisgyermeket. A munkaügyi ügynökség által rendelkezésre bocsátott járulékok nem költségfedezőek és ezt a kötelező betegbiztosítás biztosítottjai 5 milliárd euróval finanszírozzák.

Továbbá Beske bizonyos területeken a hozzáfizetések bővítését követeli. Ez sok esetben jobb mint a szolgáltatást teljesen törölni a kötelező betegbiztosítás katalógusából. A gyógyszerekre emelni kellene egy százalékos hozzáfizetést. Alapelvként a kötelező betegbiztosításban fix összegeket és fix pótlékokat kellene bevezetni.


Ki hallgat Beskére?


Beske hangsúlyozta, hogy a társadalomnak és a politikának be kell állítani magát az előre láthatókra. „Nyílt és átlátható megbeszélést kell indítanunk arról, hogy pénzügyileg mi lehetséges.” De hogy ez a politikában meghallgatásra talál, azt kétli a fáradhatatlan kutató. Mindenesetre az ellátási struktúratörvényben erre nem lát kiindulópontokat. „Aki olyan munkát végez, mint én, az nem lehet depresszív” – mondja Beske. De mégis van remény, hogy valaki egyszer a fiókból kihúzza az irássorozatot.

Mindenesetre a Szövetségi Orvosi Kamara elnöke támogatja a nyílt vita iránti követelést. „A társadalomnak kell döntenie, hogy mennyi orvoslása van és erre mennyi pénzt akar invesztálni.” De azt is meg kell gondolni, hogy mely egészségügyi szolgáltatások halaszthatók vagy akár melyekről lehet lemondani. „Különben egy napon jön egy teljesen szabályozatlan racionálás” – mondta az elnök. Az a feladat, hogy prioritásokat tűzzünk ki, évről évre sürgősebb lesz.


DAZ aktuell, 2011, 151, 37, 34.
(Tömörítvény)