Németország: Jólét – a pénz egyedül nem tesz boldoggá

2011.11.17 11:09

A kemény gazdasági mutatószámok, mint a bruttó nemzeti termék, csak az érem egyik oldala, ha arról van szó, hogy egy társadalom állapotát meghatározza. Egészen más tényezőket vesz figyelembe az un. Well-Being Index, amelynek első kiadását Németországra most mutatták be Berlinben.

A jóléttel ez egy dolog. Ez nem megvehető, tehát nem materiális dolgoktól függ, hanem döntően immateriális értékektől. Egyidejűleg olyan kritériumoknak, mint egy ország embereinek boldogsága és elégedettsége, nagy befolyása van testi és emocionális egészségükre, teljesítőképességükre és ezzel végső soron a bruttó belföldi termékre (GDP).

Ezért a politika is egyre jobban érdeklődik aziránt, hogy a polgárok mennyire elégedettek saját élethelyzetükkel. Ezért van a Bundestagnak egy „Növekedés, jólét, életminőség” bizottsága. Ennek egyebek között meg kell állapítania „a növekedés helyi értékét a gazdaságban és a társadalomban” és ki kell fejlesztenie egy „holisztikus jóléti és haladási indikátort.”

Legalábbis ami a jólét indikátorát illeti, egy magánvállalat belépett az előkészítő munkába. A Healthways egészségügyi szolgáltatóval együtt a Gallup piackutató intézet megállapította Németországra a Well-Being Indexet (WBI). Az eredmény: jól megy nekünk, de mégis elégedetlenek vagyunk.


Negatív alapbeállítottság


A Gallup világszerte tevékenykedik és az USA-ra és Nagy-Britanniára már megfelelő indexeket terjesztett elő, kínálkozik egy összehasonlítás a német eredményekkel és az angolszász országokéival. Ez azt mutatja, hogy mind az egészségmagatartásra, mind a németek alapellátása jobb, mint az amerikaiaké és a briteké, mégis a németeké kevésbé bizakodó, ha az aktuális és a jövőbeni életkörülmények becsléséről van szó.

„Nekem úgy tűnik, hogy a németek nagyon önkritikusak,” mondta egy professzor a WBI bemutatásánál. Úgy véli, hogy sok németnek ez a nem indokolható pesszimista beállítottsága egy bizonyos védekező mechanizmus a negatív fejlődésektől. „Ez az angolszász térségben sokat idézett germán félelem,” mondta a professzor.

Természetesen nem minden német jajgató fekete péter. Így a WBI azt mutatja, hogy azok a felnőttek, akiknek háztartásában gyermekek élnek, sokkal jobban érzik magukat, mint a gyermektelenek. „Ebből levezethető egy világos jelzés a politika számára, hogy tovább kell fokozottan építeni a családfejlesztésre” – kommentált a professzor. A másik oldalon a migrációs hátterű felnőttek jólléte lényegesen rosszabb volt, mint a belföldön született felnőtteké, ami egy olyan eredmény, ami aláhúzza az integrációs politika jelentőségét.

Összehasonlítva az amerikai és a brit munkavállalókkal a németek munkakörnyezetükkel elégedettebbek. A megkérdezettek kétharmada (67%) azt adta meg, hogy elöljáróik inkább partnerként kezelik őket, nem mint alárendelteket. Mégis csaknem ugyanannyi (66%) csak csekély emocionális kötődést talál munkahelyéhez. Megkérdezetteknek egyötöde (21%) akár egyáltalán nem érzett emocionális kötődést a munkahelyhez.

A WBI Németország számára a jövőben havonta fog megjelenni. Ehhez minden hónapban kb. 1000 véletlenül kiválasztott embert fognak telefonon megkérdezni. A résztvevők 50 kérdést fognak megválaszolni olyan témakörökből, mint életértékelés, emocionális egészség, testi egészség, egészségfejlesztő magatartásmód, munkakörnyezet és alapellátás.

PZ, 2011, 156, 39, 40.
(Tömörítvény)