Németország: Depresszív hangulat – a szív is szenved

2011.11.14 14:13

A fej és a test összetartoznak. A levertség a testnek tartós stresszt jelent és megfelelő szomatikus következményei vannak. Egy depresszív hangulati helyzet fokozza a koronáriás szívbetegség kockázatát kb. olyan erősen, mint a magas vérnyomás. Ezért a kardiológusok figyelmüket egyre inkább betegeik lelkiállapotára irányítják. „Mi megfigyelünk egy ugyan óvatos, de állandó és többé nem megfordítható hangulatváltozást. A kardiológusok egyre inkább készek arra, hogy pszichoszociális kérdéseket integráljanak munkanapjaikba” – mondta egy müncheni professzor a német Pszichoszomatikus Társaság sajtókonferenciáján.

Erre a következtetésre azért jutottak, mert kemény tanulmányi adatok igazolják az összefüggést a depresszió és a koronáriás szívbetegség között. Igy pl. az augsburgi szívinfarktus regiszter adatelemzéséből az adódott, hogy a depresszió, mint rizikófaktor, olyan kifejezőerővel rendelkezik, ami hasonló a klasszikus rizikófaktorokhoz. A depresszió fogalma viszonylag széles, különböző súlyosságú depresszív állapotokat tartalmaz és nem korlátozódik szigorúan a depresszió effektív zavarára.

Eszerint a legmagasabb produktív ereje van a dohányzás és a diabétesz tényezőinek. A harmadik helyen követi azonban a depresszió és a hipertónia, amelyek befolyása egymástól nem különbözik szignifikánsan.

A depresszió stresszet jelent. Egy oka a depressziónak a szívre való kedvezőtlen befolyásának sok depresszív hangulatú ember önkárosító magatartása. „Az érintettek keveset törődnek az egészséges táplálkozással. Gyakran dohányoznak és nem űznek sportot. Inkább hanyagok a saját testükkel” – foglalta össze a professzor. Ezenkívül vannak azonban pszichobiológiai tényezők is, amelyek közvetlenül emelik a kardiovaszkuláris kockázatot. Mert a depresszív hangulati helyzet a szervezet számára egy tartós stresszhelyzetet jelent. Ennek negatív kihatásai vannak az autonóm idegrendszerre, a hormonháztartásra és az immunrendszerre. Különleges óvatosság ajánlatos, ha a betegek hirtelen fellépő teljesítménycsökkenésről számolnak be, amelyet adott esetben a kívülállók egyáltalán nem vesznek észre, de az érintettek szubjektíven érzik.

Tehát minden konzultációnál igen fontos a beteg pszichés helyzetéről is érdeklődni, azonban ez időbe kerül, ami egy orvosi praxisban általában szűk. Ez egy alapprobléma a szakmánkban, mondta a pszichokardiológus professzor. „A beszélő orvoslást egyszerűen jobban kell honorálni, mint a műszeres orvoslást.” Az orvosnak azonban ma jövedelmezőbb egy betegnek egy szívkatétert behelyezni vagy az MR-be tolni. A beteggel való beszélgetésnek ezért, mint orvosi szolgáltatásnak, nagyobb felértékelést kell kapnia és jobban kell fizetni.


Fontos a korai diagnózis


A depresszív hangulatok pszichoterápiával jól kezelhetők, éspedig gyógyszerek nélkül – ez alapvető különbség a súlyos depresszió terápiájával szemben. Fontos azonban ennek korai felismerése. „A betegek azonban gyakran csak akkor jönnek hozzánk, ha másként már nem megy.” Ez azon múlik, hogy a pszichés és pszichoszomatikus betegségeket, mint eddig is, gyakran szégyenként és stigmatizálónak élik meg.

„Szívesebben mennek törött lábakkal egy sebészhez, mint egy depresszióval pszichiáterhez. Hogy ez megváltozzon, egy általános átgondolás szükséges a mi teljesítményorientált társadalmunkban, amelyben a pszichés betegségeket többnyire a gyengeség jeleként értékelik.”


PZ, 2011, 156, 39, 36-37.
(Tömörítvény)