Különböző rendszerek az EU-ban – így keletkeznek a gyógyszerek árai

2011.11.30 14:04

Hogyan jönnek létre a gyógyszerárak Európában és a térítés az egyes EU tagállamokban? Ehhez szolgáltatott alapismereteket és háttérinformációkat a Gesundheit Österreich kft munkatársa egy rendezvényen. Alig ismert az a tény, hogy a térítéses gyógyszereket 100%-ban csak öt európai országban finanszírozzák az egészségügyi rendszerek. Ezen országok közé tartozik Ausztria is.

Az EU-ban a gyógyszerek árképzése és térítése nincs központilag szabályozva, hanem az az egyes tagországok kezében van. Egyetlen átláthatósági irányelvet kell betartani (89/105 EWG). Egy gyógyszer árát vagy egy állami hatóság adja meg, vagy az előállító állapítja meg.

„Ha téríthető gyógyszerekről van szó, akkor az ármegállapítás inkább az államon keresztül történik” – jelentette ki összefoglalóan a WHO gyógyszerárképzési kompetenciaközpontjának vezetője. A 27 EU tagállam közül 24-ben az ármegállapítás az államon keresztül történik, mindenesetre többnyire csak a térítéses szegmensben. Az OTC területen többnyire szabad árképzés van, aminél mindenesetre különböző rendszerek kerülnek alkalmazásra. Igy pl. Belgiumban, Bulgáriában, Görögországban, Luxemburgban és Cipruson az állam állapítja meg az árakat minden gyógyszerre. Ausztriában, Csehországban, Észtországban, Finnországban, Franciaországban, Magyarországon, Irországban, Olaszországban, Lettországban, Litvániában, Lengyelországban, Svédországban, Szlovákiában és Svédországban a térítéses gyógyszerek árát a hatóságok állapítják meg, a nem térítéses gyógyszerekét az előállító cég.

Nagy-Britanniában az állam állapítja meg az árait azoknak a gyógyszereknek, amelyeknek a szabadalma már lejárt és a gyógyszervállalatok határozzák meg az árait azoknak a gyógyszereknek, amelyeknek a szabadalmi védelme még folyamatban van. Hollandiának, Portugáliának és Romániának olyan rendszerük van, amelyben az állam állapítja meg a receptköteles gyógyszerek árait és a gyógyszerészek az OTC készítményekét. Spanyolországban az állam állapítja meg a térítéses gyógyszerek árait és az előállító cég a nem térítéses és az exportált gyógyszerekét.


Dániában, Németországban és Máltán egy olyan rendszer van, amely szerint az árat az előállító cég állapítja meg, mindenesetre szabályozásokkal korlátozva. Máltán pl. csak a magánpiacon van szabad árképzés. Dániában bár kifelé szabad árképzés van, nem hivatalosan azonban mégis egy szabályozás van. Németország csak nemrég állt át saját rendszerére és ma inkább egy lépéssel távolabb van a szabad árképzéstől.

Azoknál a módszereknél is, amelyeket az árképzésre alkalmaznak, vannak különbségek. A leggyakoribb forma, hogy egy törvényi keret alapján képeznek egy árat. Az ártárgyalások inkább ritkák (pl. Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban), Nagy-Britanniában nincs ármegállapítás, hanem a profit ellenőrzése. Lehetségesek vegyes formák is, pl. kötelező ármegállapítás tárgyalások után. A gyógyszerárak megállapításánál Európába egyre jelentősebb a határokon át való kitekintés. Igy egyre több ország informálódik a gyógyszerárakról más országokban és ezeket beengedik saját árképzésükbe. A nemzetközi árösszehasonlítás egy viszonylag új eszköz, de már 22 EU tagállamban alkalmazzák.


Nagykereskedelem és gyógyszertárak

Viszonylag konform Európában a nagykereskedelmi és a gyógyszertárak árrése. A gyógyszertári árrés mind a 27 és a nagykereskedelmi árrés 23 EU tagállamban szabályozás alatt van. Az, hogy ez hogyan folyik, mindenesetre nagyon különböző, a lineáristól a regresszív sémáig. Egy fix díjjal való javadalmazás pl. Hollandiában és Németországban szokásos.


A térítés rendszerei

Különböző módon van szabályozva az is, hogy ki dönt egy gyógyszer térítéséről. Ez történhet mind a gyógyszerügynökségek, mind a társadalombiztosítók vagy az egészségügyi minisztériumok részéről. A legtöbb EU tagállamban, 27-ből 19-ben, gyakori, hogy minden termékről egyedileg döntenek a térítésről. A balti országoknak pl. különböző térítési tételei vannak indikációk szerint, hogy mire használják a gyógyszert. Irországnak, Máltának és Ciprusnak van egy népességcsoporttól függő térítése.

Egy különleges hozzáférést választott Dánia és Svédország. Ott az egész évre megállapítják, hogy mekkorák lehetnek a kiadásai az egyes betegnek a gyógyszerekre. Az év elején a beteg a gyógyszer 100%-át fizeti. Egy bizonyos határ után ez a tétel pl. 80%-ra csökken és tovább, az év vége felé már nem fizet és az állam viseli a teljes költségeket. Az elv azon van, hogy a krónikus betegeket, akiknek magasabb kiadásaik vannak, támogassák. Térítési listák vannak minden EU tagállamban, amelyeknél elterjedtebbek a pozitív listák, azaz azoknak a gyógyszereknek a felsorolása amelyeket meghatározott kritériumok szerint térítenek. Ezek 24 EU tagállamban fordulnak elő. Negatív listák csak 4 országban vannak (Németország, Magyarország, Spanyolország és Nagy-Britannia). Ha egy gyógyszer a pozitív listán van, az nem jelenti automatikusan, hogy 100%-ban térítik.

Minden térítéses gyógyszer100%-os térítése csak öt országban van (Ausztria, Németország, Olaszország, Hollandia, Nagy-Britannia). Belgium 100%-ot fizet a létfontosságú gyógyszerekre mint pl. a rákgyógyszerekre, 75%-ot a tüneti kezelésre, 40%-ot a grippe-oltóanyagokra és 20%-ot a fogamzásgátlókra.


Referencia árrendszerek


Ilyenek vannak 20 tagállamban. Ennél hasonló gyógyszerekre egy maximális térítési összeg van megállapítva, azaz egy referenciaár. A referenciaárrendszerben egy gyógyszer beszerzésénél a biztosítottak magának kell fizetnie a különbséget a referenciaár és a tényleges gyógyszertári eladási ár között, éspedig más önrészesedéseken kívül. Ez egy trend, hogy több ország vezet be referencia árrendszert. Gyakran egy referencia árrendszer és a generikumhelyettesítés együttesen kerül alkalmazásra.

Medical Tribune, 2011, 43, 45.
(Tömörítvény)