EU irányelv a szakmai képesítések elismeréséről – bátorítani kell a bevándorlást

2011.11.14 14:27

A külföldi szakmai képesítések elismerése egy lényeges építőköve az EU belső piacának. Az Európai Bizottság egyszerű szabályokkal akarja továbbfejleszteni a szabad költözködést.

Svédország a kivándorolni akaró orvosok számára igen kedvelt. Ez egyrészt a lapos hierarchiákon múlik és a svéd kórházakban többnyire kellemes munkakörülményeken, a szabályozott munkaidőkön, a gyermekgondozás jó lehetőségein és a szervezési dolgok támogatásán, mint a lakáskeresés. Másrészt a skandináv ország az orvosoknak viszonylag könnyűvé teszi, hogy megkapják szakmai elismerésüket. A lebonyolításért egy központi hatóság illetékes és az eljárás gyakran csak néhány hétig tart. Azoknak az orvosoknak, akik Svédországba akarnak kivándorolni, kezdettől fogva nem is kell svédül tudniuk.

Ezzel szemben Ausztriában mind az államszövetség, mind a tartományi orvosi kamarák szerepet játszanak az elismerésben. Nagy-Britanniában az elismerési eljárás illetékessége három hatóságra van elosztva ezek a General Medical Council (GMC), a Postgraduate Medical Education and Training Board, valamint a Specialist Training Authority. A GMC ezenkívül egy nyelvvizsgát is követel.

Ha minden az Európai Bizottság belső piaci szakértői szerint megy Brüsszelben, akkor az orvosok és nővérek szakmai képesítései automatikus elismerésének mindenütt az EU-ban olyan gyorsan és problémamentesen kell lefolynia, mint Svédországban, mert az egészségügyi szakmunkaerők csekély mobilitása és a növekvő hiányuk gondot okoz az európai hatóságnak. Igy 2007 és 2010 között az EU-ban csak 26000 orvos igényelt automatikus elismerést. A brüsszeli szakértők a szakmunkaerő-hiányt kb. egymillióra becsülik. A következő évekre az egészségügyi személyzet elöregedése és a demográfiai fejlődés alapján további jelentős emelkedéssel számolnak. Az Európai Bizottság ezért az EU-n belül fokozni akarja a szabad költözködést, hogy a munkaerő iránti keresletet és kínálatot egymással jobban összhangba hozza.

Külföldi orvosok toborzásánál az EU-ban éllovas Nagy-Britannia, az összes orvosok 37%-ával. Németországban a külföldi orvosok aránya a Szövetségi Orvosi Kamara (BAK) statisztikája szerint 2010-ben ezzel szemben csak 7,9% volt. A külföldi orvosok 73%-a származott EU államokból, különösen Ausztriából, Görögországból, Lengyelországból és Romániából. Ugyanakkor 3241 orvos vándorolt ki Németországból. Az EU-ban a célországok mindenekelőtt Nagy-Britannia, Ausztria és Svédország.

Az orvosok határokon túlnyúló mobilitásának különböző okai vannak. Németországból az orvosok különösen azért vándorolnak ki, mert elégedetlenek a munkakörülményekkel. A fizetési gondok alárendelt szerepet játszanak, mert a kórházi orvosok vásárlóerő szerint tisztított jövedelme európai összehasonlításban a felső mezőnyben van. „Csupán olyan országok, mint Nagy-Britannia, Svájc és Hollandia, amelyek évtizedek óta saját szükségletükre túl kevés szakorvost képeznek tovább, kényszerülnek a maguk okozta szűkösség miatt még magasabb béreket fizetni a szakorvosoknak” – mondta a Német Kórháztársaság főügyvezetője.

Ausztriából az orvosokat az vonzza külföldre, hogy saját hazájukban a végzősök magas száma miatt kevés kilátásuk van arra, hogy egy asszisztens orvosi állást kapjanak. A lengyel orvosokat a jobb kereset vonzza Németországba. Svédországnak magas személyi szükséglete miatt van szüksége külföldi munkaerőkre. Nagy-Britanniában mindenekelőtt az egészségügyi reformok teszik szükségessé külföldi orvosok toborzását.

De nem minden elismerési eljárás folyik le súrlódásmentesen. Néha rossz törvényalkalmazások vagy félreértések révén külföldi orvosok szakmai képesítéseit a nemzeti hatóságok nem ismerik el. Európai átlagban az elismerési eljárások 30%-a nem sikerül, ami az Európai Bizottság szerint hátrányosan hat ki a polgárok mobilitására.

„A jövőben kevésbé lesz arról szó, hogy a polgárok egy felvevő államhoz hozzáférést kapjanak egy hivatáshoz, hanem inkább arról, hogy a tagállamok bővítsék a képesített munkavállalók jövetelét” – hangsúlyozza az Európai Bizottság illetékes tisztségviselője. A megfelelő EU irányelvet, amely 800 szakmában szabályozza a mobilitást, utoljára 2005-ben revideálták. Az egészségügyi szakmákra az elismerés automatikus, mert a feltételeket európai szinten harmonizálták. Ehhez tartozik egy orvosi alapképzettség legalább 6 évi, illetve 5500 óra elméleti és gyakorlati oktatás egy egyetemen. A továbbképzés időtartamára és tartalmára is egységes minimális követelmények vannak. Ezenkívül az irányelv megállapítja, hogy az orvosnak igazolnia kell annak az országnak a nyelvismeretét, amelyre váltani akar. Továbbá a felvevő állam igazolást követelhet a megbízhatóságról, büntetlenségről és az orvos egészségéről.

Az Európai Bizottság új irányelvjavaslatát 2011 végéig kell előterjeszteni. Jelenleg az európai hatóság a kormányokkal, az Európai Parlament képviselőivel és az érdekszövetségekkel vitatja, hogy mely eszközökkel lehetne hozzájárulni a szabad költözködés javításához. A közös belső piaci biztos pl. azt javasolja, hogy vezessenek be egy európai szakmai igazolványt. Ezzel egy másik tagállamban igazolni lehetne, hogy valaki a szükséges képesítéssel rendelkezik és jogosult hivatása gyakorlására. Bár a 2005. évi irányelv előirányozza annak a lehetőségét, hogy a szakmai igazolványt nemzeti szinten vezessék be, ezt az eszközt azonban eddig alig használták. Az európai biztos véleménye szerint egy ilyen igazolvány megkönnyítené a képesítés elismerését és az eljárás három hónap helyett két hétre rövidülne. Az Európai Bizottság szerint az egyes szakmai csoportok önkéntesen dönthetnének egy ilyen szakmai igazolvány bevezetéséről.

Reformszükségletet lát továbbá az Európai Bizottság a nyelvismertek iránti követelményekben. A hatóság azt követeli, hogy a nyelvismereteket a betegvédelem érdekében jobban kell ellenőriznie a nemzeti hatóságoknak vagy a munkáltatóknak. A Bizottság számára az is fontosnak tűnik, hogy vezessenek be egy korai figyelmeztető rendszert olyan esetekre, ha egy egészségügyi dolgozó egy másik tagállamba akar kivándorolni, holott származási országában megtiltották hivatása gyakorlását. Ez ellen az Orvosi Kamarának aggályai vannak, egyebek között a különböző nemzeti adatvédelmi rendelkezések miatt. Arra is utal, hogy információkat csak akkor szabad átadni, ha büntetőjogi vagy fegyelmi szankciók vannak előirányozva. Addig az orvosokra is vonatkozik az ártatlanság vélelme.

http://www.aerzteblatt.de, 2011, 10, 10.
(Tömörítvény)