Tányérpörgetőként már nincs tovább

2012.01.09 10:52

Szócska Miklós egészségügyi államtitkár: az ellátórendszer átszervezését a beteg és a rendszerben dolgozók köré akarjuk építeni

A múlt héten eldőlt, hogy a megyei kórházak és a hozzájuk tartozó szakrendelők nem az egyes kormányhivatalok, hanem a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyért Felelős Államtitkárság fenntartása alá kerülnek. Ezzel újabb megerősítést kapott a Szócska Miklós államtitkár és csapata által kimunkált Semmelweis-terv, ami viszont a politikai hangulatot is fölkorbácsolta.

– Mikor rajzolódnak ki a végleges ellátási térségek és a központjaik?

– Az egészségszervezési térségek már most látszanak, vagyis igazolást nyert, amit a Semmelweis-tervben nyilvánosságra hoztunk. A megyehatárokon túlnyúló beosztásra lehet számítani, tehát elindult az átszervezés.

– Januártól a gyógyítás megyei szintű feladata és a hozzá tartozó vagyon kerül állami kézbe. Ehhez még számos jogszabályt kell módosítani, a megyevezetők pedig közgyűlési felhatalmazás nélkül mondtak le kórházaikról. Hogyan kell ezt értelmezni?

– Az én értelmezésemben ezzel szándéknyilatkozatot tettek, hogy ez az az út, amelyen tovább kell haladnunk. Nem gondolom, hogy a lépés jogi értelemben bármiféle zavart okozna. Képtelenség anélkül előkészületi terveket megfogalmazni, akár a jogalkotás terén is, hogy a felek kinyilvánítanák közös akaratukat. Nagyon hasznos és szükséges mozzanatnak tekintem a szándéknyilatkozatot.

– A budapesti városvezetés viszont szigorú feltételeket szabott.

– Ez az adott önkormányzati vezető politikai helyzetértékelésének a variációja, ami a lényegen nem változtat. A továbbiakban is rendben van az együttműködési folyamat.

– Csakhogy a megkötés éppen az, hogy nem érheti vagyonvesztés a fővárost. Közben pedig azt mondják, hogy mivel az intézmények adósságállományát is átveszi az állam, nem lesz ellentételezés.

– Gondoljuk csak át! Valaha az önkormányzatok megkapták a betegellátás feladatát és az ahhoz szükséges eszköz- és ingatlanállományt. A feladat most elkerül tőlük, így egyértelmű, hogy a megvalósításához szükséges eszközök is ellentétes irányú mozgást végeznek. Nem ingyenességről van szó, hiszen átvállaljuk a meglévő hitelállományt, a szállítói tartozásokat. Ha tételesen elszámolnánk egymással, akkor is egyensúlyba kerülne a mérleg. Egyébként pedig, ha ennek a kérdésnek a jogalkotás folyamatában bármi olyan eleme megjelenne, amely jogszabályi kezelést indokolna, akkor a kormány azt meg is fogja tenni.

– Az átvételre váró fővárosi intézmények listáján szerepel az egészségügyi beszerzések lebonyolítására korábban létrehozott gazdasági társaság is, több százmillió forintos törzstőkével. Ez nem kórház, nem ingatlan, mégis átkerül. Miért?

– Ha a korábbi városvezetés képes lett volna megvalósítani az integrált közbeszerzéseket, akkor jóval több pénzt tudott volna megmenteni a budapesti adófizetőknek. A feladat végrehajtásához erre nekik is szükségük volt meg nekünk is, mert ahhoz kapcsolódik. Az adófizetők forintjai a feladathoz kapcsolódnak, nem pedig egy adott kurzushoz vagy politikushoz.

– Kik lesznek a tagjai a területi egészségszervezési központoknak?

– A központi csapattagok mellett a helyi vezetők közül toborzunk. A megyei apparátusban dolgozók közül a rátermetteket fogjuk a rendszer magasabb szintű menedzsmenti feladatainak ellátására bevonni.

– Ki lesz a csapatkapitány?

– A vezető a GYEMSZI (Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet – a szerk.) szervezeti egységein belül működik majd, és értelemszerűen a minisztérium által kinevezett ember lesz. Olyan, aki kötődik az adott térséghez, jól ismert, elfogadott személyiség, s megvan a megfelelő szakértelme az egészségszervezéshez és az intézményfelügyeleti feladatok ellátásához.

– Megmarad-e a kórházak eddigi gazdasági háttere?

– A kórházak mint intézmények megmaradnak, lesz, amelyik funkciót vált, vagy még tovább fejlődik. Mindig a helyi, adott gazdasági feladatokat kell szem előtt tartani. Valószínűleg az energiagazdálkodás központosítva működik majd, a menedzsmenten belül is lesznek átrendeződések, de az intézményeket továbbra is vezetni kell. Az átszervezéssel azonban a vezetőségre kisebb adminisztratív teher és költség hárul.

– Sok orvos nem közalkalmazottként dolgozik a rendszerben. Hogyan alakul ezután a jogviszonyuk?

– Ez az átadás-átvétel technikai kérdése. Mindenkit úgy veszünk át, ahogyan most dolgozik. A költségvetési intézményt, a benne lévő közalkalmazottakat úgy, ahogy vannak. A gazdasági társaságokat is a munka törvénykönyve alapján szerződött kollégákkal együtt. Semmilyen jó gyakorlatnak nem vagyunk az elrontói, ugyanakkor látjuk, hogy az ön által említett kiszervezési megoldások is jelen vannak. Ezeket mind át kell vizsgálni, hogy jogilag megállják-e a helyüket. Elképzelhetőnek tartom, hogy hasonlóan hatékony ösztönzőrendszert tudunk majd hosszabb távon biztosítani a közalkalmazotti jogviszony mellett is. Ezt meg kell nézni.

– Könnyen elképzelhető, ha pél¬dául egy aneszteziológust, aki a végeken a közalkalmazotti bér többszöröséért dolgozik most, bércsökkenés éri, akkor veszi a vándorbotot. Azzal viszont a sebészet is bedőlhet a kórházban.

– Ha azt mondja nekem, hogy vannak olyan szakmák, amelyeknek a képviselői…


– Ezek a hiányszakmák.

– …tányérpörgetőként nyolc helyen vannak jelen, és ezzel virtuális létszámot mutatnak fel, egyébként meg csak így tudnak megélni, akkor erre is van válaszom. Arról kell gondoskodni, hogy olyan intézmények formálódjanak az átalakulással, ahol főállásban megéri nekik dolgozni. Tudom, a létszámhiányos állapot azt idézi elő, hogy itt is van néhány műtét, meg ott is van néhány műtét, ide-oda cikáznak, mert a beavatkozásokat el kell végezni a betegeken. Én meg azt kérdezem: barátaim, nem tudnánk ezt egy helyen megoldani, hogy mindenki jól járjon, és ne tartsunk fenn például olyan műtőt, amelyben csak havi négy-öt operációt végeznek? Miért nem lehet ezt megcsinálni úgy, hogy mindenki jól járjon?

– Legyen úgy. A betegek mikor fogják először azt érezni, hogy már nekik is sokkal jobb, könnyebb és egyszerűbb?

– Arra számítok, hogy fél éven belül számukra is egyértelművé kezd válni a helyzet. Az ellátórendszer átszervezését a beteg és a rendszerben dolgozók köré akarjuk építeni, tehát rövid időn belül próbáljuk egyértelművé tenni, hogy kinek, hol, melyik ellátást fogjuk nyújtani. Vagyis hamarosan látszik majd, a térség lakossága járóbeteg-ellátásra hová mehet, és hová utalható kórházba. Ezek az elemek megjelennek a benyújtásra váró salátatörvényben is. Lépésről lépésre haladunk.

– A betegellátás térségenként szerveződik, míg az ÁNTSZ és az OEP megyénként. Ha kitör egy járvány valahol, és nem áll meg a térségi vagy a megyehatáron, mi lesz a teendő?

– A kormány riasztórendszere elvileg garantál minden szükséges tennivalót, járvány esetén is gond nélkül szervezi a munkát. Az ÁNTSZ-nek és az OEP-nek egyébként sokkal élőbb kapcsolata lesz az egészségszervezőkkel, ráadásul az országos hatású egészségpolitikai eszközök nem kerültek le a szakigazgatási szervhez. A kórházakkal való szerződéskötés, a működési engedély kiadása országos hatáskörben maradt.

– Újból megpályáztatják a megyei kórházak főigazgatói és gazdasági vezetői állásait. Rossz nyelvek szerint azok kerülnek majd helyzetbe, akik korábban az ön által vezetett menedzserképzőben végeztek.

– Haláli pletyka. Bármilyen sok diák¬ja volt is az elmúlt időszakban a menedzserképzőnek, nem képeztünk ki annyi embert, hogy azzal ki tudnánk állítani egy új menedzsmentet az egészségügyi rendszer élére. A másik, hogy az igazgatásban jelenleg is ott dolgoznak azok az intézményvezetők, akik nálunk szereztek szakdiplomát. Sem elvtelen előnyt, sem elvtelen hátrányt nem fog jelenteni senkinek, ha nálunk vagy valahol másutt végzett.

(Magyar Hírlap)