Szócska: nem húzunk le kórházakat a térképről

2011.10.24 10:47

Szócska Miklós szerint nem zárnak be kórházakat, de lesz olyan egészségügyi intézmény, ami átalakul. Az egészségügyi államtitkár már nagyjából tudja, milyen intézményben, milyen párhuzamosságokat akar megszüntetni.

Az egészségügyért dolgozó szinte valamennyi szervezet egyidejűleg fordult Orbán Viktor miniszterelnökhöz, mondván, tegyen valamit az ágazatért. Ők ezt a lépést azzal indokolták, hogy bár látszik az államtitkárság szándéka, Önnek sem elegendő kompetenciája, sem elég mozgástere nincsen. A hirszerzo.hu készített interjút Szócska Miklóssal.


- A struktúrával kapcsolatban biztosan nem fogok kritikát megfogalmazni, az államtitkári keret ugyanis egy adottság, s mint olyan, vannak erősségei és korlátai. Az eddigi munkatapasztalataim azt bizonyítják, hogy az elképzeléseimet keresztül tudom vinni. Azt senki nem vitatja, hogy az elmúlt évben valamennyi szakmai szervezettel folyamatosak voltak az egyeztetések: azokon a területeken, amelyeken pénz nélkül lehet javítani, fantasztikus az együttműködés és közös sikereket érünk el.

Ez azért mégiscsak egy skizofrén állapot: miközben folyamatosak az egyeztetések, több ezer orvos helyezi letétbe a felmondását.

- Miközben nem szabad elfelejteni, hogy a rezidensrendeletet úgy módosítottuk, hogy az a kezdő orvosoknak jóval nagyobb rugalmasságot jelent, a gazdasági környezet gátat szab a lehetőségeknek. Úgy is mondhatnám, hogy a gazdasági mozgásterem kevés ahhoz, hogy rövid idő alatt eredményt érjek el. Ez azonban az ország jelenlegi gazdasági teljesítőképességéből adódó kényszerhelyzet.

Ez rendben van, az egészségügyben dolgozók közel egy év haladékot adtak is, és türelemmel voltak. Ettől még egy rezidens heti 60-80 órával havi 80 ezer forintot visz haza.

- Ez tarthatatlan helyzet, én is tudom, de nem vagyunk passzívak és nem törődünk bele, dolgozunk a megoldáson.

Kérdés, hogy ez mire elég. A választások előtt folyamatosan azt ígéreték, hogy emelik az orvosok fizetését.

- Nem a megfelelő személy mondatait figyelték, én ugyanis ilyet nem mondtam. Amit tőlem hallhattak az a következő: az emberi erőforrás tekintetében és gazdasági szempontból az egészségügy a fenntarthatóság szélén áll. De hónapok alatt változik minden. Az egészségügy gazdasági környezetét Európa-szerte figyelem, sehol nincs másként, csak maximum máshonnan indultak. Most már bátrabban beszélek az egészségügyi termékdíjról, ami egy nagyon reális forrásteremtési lehetőség. Vagy nézzük csak azt, hogy az elektromos áram beszerzésén az egészségügyi rendszer számára évi hatmilliárd forintot lehet spórolni, ami a rezidens életpályát fedezi.

Azt akarja mondani, hogy ezekkel az alternatív forrásokkal akarja befoltozni a rendszert?

- Nem lesz mindenre elég, de jó kiindulási alapot tudnak majd képezni.

Mikorra?

- Az energia-beszerzést például jövő évre fel tudjuk állítani.

Rendben, de a Rezidens Szövetség szervezésében több ezer orvos december 31-ig adott haladékot, különben január 1-től aktiválódnak a felmondólevelek.

- Az alternatív források a 2012-es költségvetés tervezésében már meg kell, hogy jelenjenek. Ezek persze, nem jelentenek mindenkinek azonnal teljes körű megoldást, de az első lépéseket meg fogjuk tudni tenni.

Ezek szerint nem aggódik, hogy felmondanának az orvosok.

- 2003 óta aggódom. Más minőségemben, de én végeztem a migrációs kutatásokat, két év alatt kerestük meg az összes Regisztrációs Hivatalt, és megtaláltuk a magyar szakembereket Európában. A hiteles adatok azt mutatják, hogy migráció szempontjából ugyanott tartunk, mint tavaly. Visszatérve a kérdésre: aggódom, de főleg azért, mert nálunk korábban nem volt, most azonban már készül a felmérés az emberi erőforrás stratégiáról. Ki kell alakítanunk az életpályákat egységes csoportok szerint, és el kell jutnunk oda, hogy az orvosok kritikus tömege érzékelje a változást.

Amiket itt felvázol, hosszabb távú megoldást jelentenek. De mi van akkor, ha az orvosok tényleg felállnak január elsejétől?

- Bízom benne, hogy ez nem fog bekövetkezni. Itt olyan emberekről van szó, akik hat éven át azért küzdöttek, hogy egy szakmát műveljenek. A kivándorlási szándék fokozódását látom, de ezt inkább egy meggyőzési folyamat részének tartom, és úgy értékelem az ultimátumot, hogy a probléma súlyosságára akarják felhívni a figyelmet, de a piaci logika szerint január elsejei fordulónappal tömegesen nem megvalósítható a kivándorlási szándék.

De december 31-ig fog tudni olyan konkrétumokat mondani nekik, hogy ezt ne tegyék meg?

- Igen, mindenképpen el fognak gondolkodni. Konkrétumot egyelőre nem mondhatok, de dolgozom rajta. Mindig van úgy, hogy felszabadul valami plusz pénz, ráadásul én olyan ágazatvezető vagyok, aki jól ismeri és figyeli a költségvetési sorokat, nézem, hogy hol szabadul fel olyan összeg, amiből például háziorvosi vagy rezidensi kompenzációt lehet megvalósítani. Ettől függetlenül örülök, hogy akár a rezidensek, akár az orvosok nap mint nap ütik a vasat, és azon gondolkodnak, hogyan tudnának még látványosabban tiltakozni. De ha ezek a szervezetek az erre fordított idejük csak felét arra szánnák inkább, hogy megkeresik az egészségügyi intézménnyel rendelkező települések önkormányzatait, hogy hol hajlandó a polgármester letelepedési programot nyújtani az orvosoknak, nővéreknek, már előrébb lennénk. Vagy ha akár a rezidensek, akár az orvosok egyes vezetői a probléma megoldására fókuszálnának inkább, már jobb lenne a helyzet.

A minap Orbán Viktor kritizálta, hogy az állam pénzén kiképzett orvosok külföldre mennek. Jelentheti ez azt, hogy mégiscsak gondolkodnak abban, hogy a kivándorló doktorokkal visszafizettetik a képzés árát?

- Találkoztam olyan lengyel munkaközvetítővel, aki kilencszáz orvost közvetített ki Svédországba, több millió dollárt keresve ezzel. Túl azon a jelenségen, hogy sokan dolgoznak külföldön, és ezek az emberek hívhatják a kollégáikat is, megjelentek a multilevel marketinges eszközök is: azaz, kinti kollégák nem egyszer anyagilag is érdekeltek abban, hogy toborozzanak dolgozókat. Ha ez egy piaci lehetőség, akkor nem lehetünk annyira naivak és nemzetközi lúzerek, hogy ne találjunk olyan lehetőségeket, vagy akár piaci eszközöket, amivel itthon tartjuk a munkaerőt. Elsősorban azonban ösztönöznünk kell az ágazatban dolgozókat: a pénz egy dolog, de számos egyéb összetevője is van annak, hogy valaki jól érzi magát a helyén.

Egy évvel a kormányba lépésük után elkészült végre az egészségügyi rendszer átalakítását leíró Semmelweis-terv. Az elvi részét már ismertette többször, jobb lesz a rendszer, de mit fog jelenteni ez a gyakorlatban a betegeknek?

- Ha az jött le a mondanivalómból, hogy minden milyen jó lesz, az a szándékaimmal ellentétes. Itt kőkemény munka kezdődik, azokat az ellátókat, betegutakat akarjuk megerősíteni, amelyeket most is használnak a betegek. Az egészségügyi rendszer szervezésének alapja a hálózatkutatás, amely megmutatja, hogy az egyes régióban a betegek az ellátásokat hol veszik igénybe, milyen átjárással. Ebből látjuk, hogy melyek azok az intézmények, amelyeket ha kiveszünk, akkor összeomlik az egész rendszer. De más intézmények esetében, ha egy ellátást átteszek máshova, és átviszem oda az orvoscsoportot, akkor át tudom szoktatni a betegeket is. A végső cél, hogy a beteg tudja, hogy a bajával hova és miért kell mennie.

Eddig minden kormány megpróbálkozott ezzel, sokszor hallottunk a betegirányításról, ez miben különbözne?

- Ahogyan én ezt mondom, az különbözik attól, ahogyan azt korábban mások mondták. "Na majd a piac mindent megold, na majd az állam mindent megold, négy láb jó, két láb rossz"  - ezek előre bejelentett, megtartó környezet nélkül mondott tervek voltak. De mi nem előre, csak a szakmával való egyeztetést az országjárást követően kezdtük el mondani, hogy mi fog történni.

A magyar beteg sajátossága viszont az, hogy bár soha nem tette be a lábát a helyi kórházba, inkább utazott fél napot, hogy az ország másik végén gyógyíttassa magát, amint a helyi kórházat be akarják zárni, vagy csak átalakítani akarják, akkor felháborodik és az utcára vonul. Hogy lehet ezt kivédeni?


- Többek között úgy, hogy nem akarunk kórházakat bezárni, de valóban lesznek olyan intézmények, amelyek segítséget kapnak, hogy funkciót válthassanak.  A közvéleményben két totemet kell ledönteni. Az XIX. századi módszer, hogy mindent csak fekvőbeteg-intézményben kell gyógyítani, a modern korban a járóbeteg ellátókba, az otthonápolásba, az egészségügyi szakdolgozóba, az eredményes szűrésbe kell beruházni. Szembesülni kell azzal, hogy ott most sincs például eredményes agyvérzésellátás, ahol nincs CT, ahol nincs ideggyógyász és radiológus. Ez az ellátás gyakorlatilag nem létezik, csak papíron.

Mi van akkor, ha a betegnek például azt mondják, hogy Szegeden kell gyógyítania magát, de ő csak azért is Budapesten akarja. Ezért fizetnie kell majd?

- Amíg a mindenki számára hozzáférhető minőségi ellátást térségi alapon meg nem szervezzük, addig semmiképpen. A későbbiekben ez egy opció lehet, amely részleteit azonban előbb meg kell vitatni a társadalommal, hiszen ez ugyan hivatalosan most is így van, de ha betartanák, akkor rengeteg embert fizetős ellátásba kényszerítenének. Ezt nem akarjuk, amíg nincs megszervezve rendesen az ellátás, addig erről nem lehet beszélni.

Az elmúlt egy évben végigjárta az ország összes kórházát, beszélt a szakma képviselőivel, úgy vélem, hogy már tudja, hol vannak párhuzamosságok, melyik intézményben, melyik ellátás rossz. Tud konkrétumot mondani, hogy melyik kórházban milyen ellátás szűnhet meg?

- Konkrétumot nem. Nem lehúzni akarjuk a térképről az adott ellátást, hanem ösztönözni kívánjuk a funkcióváltást.

A kórházi struktúrát Önök hierarchikus rendszerben képzelik el. Most is az van, hogy a kórházak mindig tovább küldik a betegeket, hogy ne nekik kelljen kifizetni az ellátást. Ezt hogy védik ki?

- A jövőre életbe lépő új finanszírozási rendszerrel épp azt akarjuk elérni, hogy a beteget ne küldjék tovább.

Nagyobb szerepet szánnak az egyházi kórházaknak, plusz pénzt is kapnak. Ez azt jelenti, hogy benne lesznek az egyházi kórházak is a területi ellátási kötelezettségben?

- Ők is a munkamegosztás természetes részei lesznek.

Tehát elképzelhető, hogy egy adott beteget, aki nem vallásos, egyházi intézménybe küldenek?

- Igen, egészen biztosan lesz ilyen. De ez most is így van, a négy egyházi kórházba nem csak azok mennek, akik vallásosak.

Eddig minden kormány hangzatos tervekkel állt elő, sőt megkockáztatjuk, valóban jobb egészségügyi rendszer reményével kezdett bele az átalakításokba. Nem a szakma, hanem épp a politikai lobbi tett ezeknek keresztbe, ilyen volt például az emlékezetes lovasberényi találkozó az MSZP-SZDSZ-kormány idején. Nem tart attól, hogy épp a politika fog keresztbe tenni?

- Mivel rendszeresen találkozom a Fidesz-frakcióval, mivel bejártam az országot, folyamatosan kapcsolatban állok azokkal a helyi vezetőkkel, akiket érint a változás, ezért nem érzem kezelhetetlen méretűnek ezt a problémát. Ugyanakkor persze én is látom, hogy nagyon komoly érdekütközések lehetnek - mondta Szócska Miklós a hirszerzo.hu kérdéseire.

(Mellékhatás.hu)