Szepesi András jegyzete – 2011 november

2012.01.31 10:55

Dr. Szepesi András novemberi jegyzete az egészségügy átalakításáról, a kórházak államosításáról.

Búvópatakok dübörgése hallatszik: beindul a magyar egészségügy elmúlt évtizedeinek legnagyobb reformja. Elsősorban a kórházügyet célozza, hiszen ehhez nem mertek hozzányúlni a korábbi tesze-tosza kormányok. Tervezték ugyan, de elsöpörte őket a népharag. Bő másfél év után következik az igazság pillanata, elindul a kórházak államosítása. Előbb a nagyoké, tavasszal a kisebbeké, 2013-ban a rendelőintézeteké. Ennek a folyamatnak egy „méretes” salátatörvény az alapja és a GYEMSZI (Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet) a megvalósító szervezete.

Nem akarok viccelődni: ez a nagyívű, lehetőségeit tekintve hasznos és szükséges átalakítás megérdemelt volna egy koherens törvényt. Régebbi uniós országban enélkül nem kezdhettek volna hozzá.

S ha már egy újonnan összeeszkábált háttérintézményre bízzák ezt a politikusok, kitalálhatnának e vicces név helyett valami pontosabbat. Pl: Nemzeti Egészségügyi Igazgatóság. Ezt legalább le lehet fordatani idegen nyelvekre. De nem ez a fő baj. Az intézményvezetők felmentése, majd a 6 hónapos átalakulási időszak utáni pályázata és „esetleges” kinevezése (ha jók lesznek) rettenetes stresszhelyzetet teremt. Nem ide való, de erős az áthallás: „fortélyos félelem igazgat”. Már az új politika által kinevezett vezetők se mernek szólni, hogy a GYEMSZI első utasításrendszere gyakorlatilag megbénítja a menedzsmentek mindennapi munkáját. Lehet hallani azt is, hogy a GYEMSZI nem képes belátható időn belül válaszolni a körlevelében előírt kérdésekre és a magához vont hatáskörökben dönteni.

Ebbe a helyzetbe robbant be az a komoly vizsgálatot követelő jelenség, hogy elfogyott az egyik legalapvetőbb kemoterápiás szer (5FU). Egy kórházból ezért hazaküldték a betegeket. Miközben több ritkábban használt szer már hetek, hónapok óta hiánycikk. Itt valami nagyobb baj van. A GYEMSZI azonnal egyedi importengedélyeket adott ki, így az ampullánként 875 Ft helyett 1570 Ft-ér meglett a gyógyszer. De van ám más ilyen engedély is forgalomban: pl: M..at 403 Ft helyett 5212 Ft ért, Tetanus inj. 1150 helyett 1810 Ft. (ez egy másik botrány: 50 évig önellátók voltunk, most importálunk – „aranyért”). Nem lehet, hogy ez a gyógyszeripari, kereskedelmi beavatkozások „mellékhatása”? „Kérdezze meg miniszterét, államtitkárát” – ha orvosát, gyógyszerészét nem kérdezheti!

Reméljük nem söprik szőnyeg alá ezt a problémát, és azt is, hogy nem a jelzést adó kórház igazgatójából csinálnak bűnbakot! Nem akarok okoskodni, de az általam ismert európai országokban az ilyen nagyságrendű, bonyolultságú reformintézkedéseket modellezni szokták, kiértékelni a tapasztalatokat az operatív megvalósításért felelős vezetőkkel, munkatársaikkal. Aktívan gyakorolni a bonyolult tennivalókat. Felkészülni a helyi lakosság tájékoztatására, a velük elkerülhetetlen kommunikációra.

(WeborvosPro)