Németország - Jelentés a demenciáról

2011.10.24 10:50

A demenciában való megbetegedés valószínűsége a 65. életévet követően meredeken növekedik. A magasabb várható élettartam miatt a nők körében gyakoribb. Jelenlegi becslések szerint a demenciában szenvedők száma Németországban 1,3 millió, Ausztriában 130.000, Svájcban 120.000. Átlagosan tehát 100.000 lakosra 1.500-1.600 demenciában szenvedő beteg jut. A lakosság általános elöregedése miatt ez a szám Ausztriában és Svájcban 2050-ig megduplázódhat. Németországban, ahol a lakosság átlagéletkorát a bevándorlás sem javítja, ugyanezen időszakban a demenciások száma a jelenleginek a kétszeresét is jócskán meghaladhatja.

A keleti tartományok egyes területein, ahol az értékek most is meghaladják az átlagot a demenciások számának megduplázódása már 2025-ben bekövetkezhet. Ekkor érik el a nyugdíjkorhatárt a „baby-boom” generáció legnépesebb évjáratai. Az utánuk következő generációk tagjai: gyermekeik, unokáik már jóval kevesebben vannak és nem lesznek képesek helytállni a demenciás hozzátartozók gondozása tekintetében. A keleti végeken a 100.000 lakosra jutó demenciások száma helyenként a 2.190-et is eléri.

A demencia költségei:

A legcsekélyebb tételek: diagnózis, gyógyszer, orvoslátogatás, kórházi kezelés (a demenciára fordított összköltségek 2-3%-a). A költségek oroszlánrészét az ápolás és a gondozás viszi el. Az egyik nagy német betegpénztár 2010 őszi jelentése szerint a demenciában szenvedő betegeket jelentősen hosszabb ideig és intenzívebben kell gondozni, mint azokat, akik csak fizikailag korlátozottak. A társadalombiztosítók havonta 1.150 eurót költenek egy demenciás betegre, 800 euróval többet, mint a kognitív korlátozásoktól mentes hasonló életkorúakra. Ebből az ápolási pénztárnak mintegy havi 550 eurót kell viselnie, miközben nem demenciásoknál ez csak 25 euró.

A bentlakásos ápolási otthonokban nyújtott professzionális tartós ápolás vagy az ambuláns szolgálatok által nyújtott ápolás direkt költségei könnyen kiszámíthatók. A hozzátartozók, ismerősök és önkéntesek munkája már nehezebben számszerűsíthető. Az indirekt költségek attól is függnek, hogy milyen jövedelemmel rendelkeznek a hozzátartozók. Az ápolást végző hozzátartozók magasfokú fizikai és pszichés megterheléséből származó megbetegedések indirekt költségeit még egyetlen kalkuláció sem vette figyelembe.

A svéd Egészségügyi Technológiai Értékelési Intézet 2008-ban végzett elemzése szerint az informális ápolásra utaltak aránya 35-85% között ingadozik. A Nemzetközi Alzheimer Szövetség 2010. évi adatai szerint a demenciára fordított költségek világviszonylatban elérik a 604 milliárd USD-t. Ennek 70%-a Nyugat-Európára és Észak-Amerikára esik. Az informális ápolásnak az összköltségekhez viszonyított aránya az alacsonyabb jövedelmű országokban 65%, a gazdagabbakban 40%.

A Svájci Alzheimer Szövetség egyik újabbkeletű tanulmánya szerint a demenciások ápolására és gondozására fordított összköltségek 44%-a a közeli hozzátartozókat illeti. A hozzátartozók által nyújtott, tehát nem az egészségügyi rendszer által finanszírozott szolgálttaások piaci értéke eléri a 2,8 milliárd CHF-et (2,1 milliárd EUR). Az egészségügy számára 2007-ben keletkezett direkt költségek összege 2,7 milliárd EUR, amelynek jelentős részét az ápolási otthonok vitték el. 2007-ben a demenciás betegek összköltségeinek összege 4,8 milliárd EUR volt.

A svájci számítások szerint tehát egy demenciás személyre évente átlag 42.500 EUR összeget fordítanak. Az előrehaladottabb stádiumban ez akár a 93.000 EUR-t is elérheti, ha a beteg otthon lakik. A költségek zömét az indirekt költségek képezik, ami az ápoló hozzátartozók általi, mindenre kiterjedő, időigényes gondozással függ össze. Ápolási otthonban való tartózkodás esetén kizárólagosan direkt költségek keletkeznek, ezek azonban jóval meghaladják az otthoni ápolás direkt és indirekt költségeit.

Németországban és Ausztriában csak a direkt költségekre vonatkozóan állnak rendelkezésre adatok. A Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint Németországban 2008-ban 9,4 milliárd EUR-t fordítottak demenciás megbetegedésekre. Ez ugyan a betegségekre fordított költségeknek „csak” 3,7%-a, a tendencia azonban növekvő. A demenciára és depresszióra fordított kiadások növekedése 2002. óta együttesen az összköltségek növekedésének kétszerese volt. Amennyiben Németországban 1,3 millió demenciás beteggel számolunk, minden egyes személy kezelése és ápolása évente 7.200 EUR-ba kerül.

Az Ausztriában a szociális betegbiztosítók által készített első Demencia-Jelentés szerint egy demenciás betegre az otthoni ápolásban évente 12.000 EUR-t, az intézményi ápolásban 35.000 EUR-t költöttek. Az egészségügyi közgazdászok számításai szerint Ausztriában egy demenciás betegre évente átlagosan 17.000 EUR-t költöttek.

Attól függően, hogy mely adatokat vesszük figyelembe, a három országban az egy demenciás betegre költött összeg évi 7.200 és 40.000 EUR között mozog.

A demencia a hosszú életért fizetett ár, így a tanulmány szerzői. Nemzeti demencia-tervek bevezetésére lenne szükség. Franciaországban például már van ilyen.

[A tanulmány a Berlin-Institut für Bevölkerung und Entwicklung honlapján (83 p.): http://www.berlin-institut.org/fileadmin/user_upload/Demenz/Demenz_online.pdf ] Sabine Sütterlin et al.:  – Demenz-Report
Berlin-Institut für Bevölkerung und Entwicklung, Berlin, 2011 február (52-55. p.)(Erősen tömörítve)

*

A Barmer GEK betegpénztár ápolási jelentése. A demencia költségei

A Szövetségi Statisztikai Hivatal 2002. óta kétévente méri fel a betegségek által a népgazdaságra gyakorolt gazdasági következményeket. A kalkuláció – a gyógyító kezelések mellett – kiterjed a prevencióra, a rehabilitációra és az ápolásra is. 2002-ben a direkt betegségi költségek összege még 219 milliárd EUR volt, amiből 7,1 milliárd EUR jutott demenciás megbetegedésekre. A betegségi költségek 2002-2008 között 35,5 milliárd EUR-ral, 254 milliárd EUR-ra emelkedtek (+16%). Ugyanezen időszakban a demenciára fordított költségek 32,4%-kal emelkedtek. 2008-ban a betegségi költségek 3,7%-át (9,4 milliárd EUR) fordították demenciás megbetegedésekre. A demencia okozta költségek 2002-ben még a betegségi költségek 3,2%-át tették ki.
Költségek a prevalenciának megfelelően elsősorban időskorban keletkeznek. 2008-ban a 45 év alatti korcsoportnál a költségek összege 10 millió EUR, 45-65 év közöttieknél 126 millió EUR, 65 év fölöttieknél 9.229 millió EUR volt.
A demencia költségeire vonatkozó más tanulmányok eredményei:
Kern és mt., 1995: az agytevékenység zavaraiban szenvedők direkt és indirekt ápolási költségeinek összege 1993-ban 28-38 milliárd EUR között mozgott.
Schulenburg és mt., 1998.: a megbetegedés súlyosságának függvényében az Alzheimer kórban szenvedők összköltsége évente fejenként 5.000-24.500 EUR közötti összegre tehető.
Schöffski és mt., 1999.: súlyos esetekben az átlagos összköltség 7.700-15.800 EUR.
Hallauer és mt., 2000.: az ápolásbiztosítás részére keletkező költségek összege a betegbiztosítás költségeinek tízszerese.
BARMER GEK Pflegereport 2010
Schriftenreihe zur Gesundheitsanalyse, Band 5., 227-229. p. Schwäbisch Gmünd, 2010 november (Erősen tömörítve)

*

Az otthonukban ápolt demenciás betegek tovább élnek

Stefan Schröder privát docens és munkaközössége (Klinikum Güstrow) összehasonlító vizsgálatot végzett az otthonukban és az ápolási intézményekben gondozott demenciás betegek várható életkora között. A nyolc évig tartó kutatás során 173 Alzheimer-demenciás és vaszkuláris demenciás beteg adatait dolgozták fel. A betegeknél első lépésben egy Mini-Mental-Status-Test-et végeztek.

Eredmények: a kutatás nyolc éve alatt a betegek 80%-a elhalálozott. A túlélési ráta az ápolási intézményekben lakóknál 29,2 hónap, az otthonukban gondozottaknál 55,5 hónap volt.

Összességében az otthonukban gondozott betegek 2,2 évvel tovább éltek, mint az ápolási intézményekben élők. A kutatás kezdetén az intézményekben ápoltak átlagban hét évvel idősebbek voltak, MMST-értékük 4,2 ponttal alacsonyabb volt az otthonukban gondozottakénál.

Amennyiben figyelembe vették az életkort és a betegség súlyosságát, az otthonukban gondozottak halálozási rátája az ápolási intézményekben lakókénak a fele volt. Azt, hogy ez ténylegesen az ellátás különbözőségétől függ-e, egy prospektív kutatás keretében – egységes betegcsoport, tehát átlagosan ugyanazon életkorú és összehasonlítható MMST-értékekkel rendelkező alanyok elemzése során – kellene tisztázni.

A kutatók nem tudtak egyértelmű magyarázatot adni az otthonukban ápoltak magasabb várható életkorára. Csak feltételezik, hogy az olyan tipikus problémák, mint a hiányos étkezés és az önveszélyesség, otthon jobban kezelhetők. Otthon jobb az emberi kontaktus és ritkábban kerül sor pszichofarmakonokkal való kezelésre. Ez igen fontos aspektus, ugyanis több újabb tanulmány bizonyítja, hogy a neuroleptikumokkal kezelt demenciás betegek körében magasabb a halálozási ráta. (KB)
Ärzte Zeitung online, 2011. március 7.