Működőképes ellátórendszer, erőteljesebb orvosválasztás

2012.01.31 11:11

Jelenleg két fontos folyamat zajlik az intézmények átvételére kijelölt államigazgatási szervezetnél, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézetben (GYEMSZI). Az egyik a megyei és a fővárosi kórházak átadás-átvétele, a másik az egyedi kórházi egyeztetések folyamata. Ennek részleteibe tekintettünk be Török Krisztina főigazgató segítségével.

– Térségenként érkeznek a kórházak vezetői. Miről beszélnek velük?
– Kollégáim minden aktív ellátást nyújtó többszakmás kórházzal átnézik, hogy a korábban szolgáltatott adataik érvényesek-e még és egyeztetjük a jövőre vonatkozó elképzeléseket. A kevés ágyszámú, speciális intézmények most folytatják tevékenységüket, a kórházak többségénél azonban érdemes portfóliót tisztítani.

– Mik a tapasztalatok?
– A tárgyalások légköre pozitív és konstruktív. Fontos információkhoz jut mindkét fél, a kórházvezetők úgy térhetnek haza, hogy képet kapnak az új rendszerről.

– Mi a helyzet, ha az adott intézmény nem ért egyet az önök által kialakított jövőképpel?
– Mielőbb döntést kell hozni az ellátás jövőbeni szintjeiről, arról, hogy egy adott intézmény milyen szakmai felkészültséget, milyen tárgyi és személyi feltételeket igénylő gyógyító munkát tud biztosítani. Azonban az elképzelések menet közben is módosulhatnak. Több kórházról is tudok, amelyik némileg változtatott pél¬dául egy-egy osztályának az ágyszámán vagy azon, melyik osztályát tartsa meg. Ahol semmiképp nem tudunk megegyezni, ott ismét le kell ülni, már az államtitkárság képviselőjével.

– Ez mennyiben befolyásolja a szükséges fejlesztéseket?
– A beszélgetések egyik témája éppen a lehetséges fejlesztések felmérése, hogy a maradék uniós forrásokat célirányosan, a szükségleteknek megfelelően, már ezek tükrében lehessen kiírni. Szeretnénk figyelembe venni az egyedi igényeket is, és mindezt december 15-ig kell véglegesítenünk.

– Mekkora összegről van szó?
– Ötven-hatvan milliárd forintról, de ez azon is múlik, hogy az eddigi nyertesek megkötik-e a támogatási szerződéseket, és azon is, hogyan alakul az árfolyam. A pontos összegről majd a januári kiíráskor tudunk beszámolni.

– Nem kis feladatot ad a megyei kórházigazgatóknak is az átadás-átvétel, a GYEMSZI folyamatosan rengeteg adatot kér.
– Az átadás-átvétel menedzselése lényeges kérdés. Egy webalapú felületen ügyköröket alakítottunk ki, rendszeres tájékoztatást várunk például a vagyon megterheléséről, az előtörlesztésekről, az engedélyezett létszámot meghaladó foglalkoztatási jogviszony létesítéséről. Információt kérünk az alapító okiratok változásairól, az eladásokról, vásárlásokról és a béremelésekről is. Az utóbbit nem minden dolgozó kapcsán akarjuk tudni, de az igenis probléma lenne, ha a vezetőség bérét hirtelen jelentősebb mértékben emelnék. Az ügymeneteket tíz nap alatt elvégezzük, feszes a szabályozás.

– Van kapacitásuk erre a munkára a kórházaknak?
– Zömében jól működik a rendszer, de néhol gondot jelent, hogy bizonyos dokumentumokat szkennelni kell, amire nincs erőforrásuk. Most szembesülünk azzal, hogy némely kórház informatikai szempontból mennyire elmaradott.

– Mikor végeznek az intézmények átvilágításával?
– Amikor elkezdhettük a munkát, kicsit több időre számítottunk, de már látjuk, hogy az eredetileg tervezett átadás-átvétel folyamatát csak januárban tudjuk lezárni. Az átmeneti időszak alatt az intézményekben a megszokott rendben zajlik az élet, például mindenki időben megkapja a bérét, ahogyan eddig is.

– Hat intézmény gazdasági társaságként működik. Milyen technikával veszik ezeket állami irányításba?
– Minden kórházat a jelenlegi társasági formájában veszünk át. A gazdasági társaságoknál csak annyi lesz a változás, hogy a Magyar Államkincstárnál is lesz számlájuk. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól érkező közfinanszírozás tehát a kincstárnál vezetett folyószámla közbeiktatásával érkezik a jelenlegi számlájukra.

– Az egészségügyben még nem fordult elő, hogy egy gazdasági társaságot az állam működtessen.
– Valóban nem, más szektorban azonban elterjedt volt a gyakorlat.

– Térjünk vissza a térségi ellátáshoz. Mi az értelme annak, hogy a betegeknek a térségen belül lesz csak szabad orvosválasztási lehetőségük?
– Elemzéseink azt mutatják, hogy a térséghatárt eddig se nagyon lépték át a betegek. Budapest különleges helyzetben van, a megyéknek viszont csak az elenyésző százaléka olyan, ahol a lakosok másutt keresik az ellátást. A térséghatár mozgó határ, tehát ahol elméletileg egy hídon könnyebb elérni egy másik térség kórházát, ott lehetőséget adunk erre. Természetesen az átlépésre indokolt esetben is lesz lehetőség. Az eddigi szabad orvosválasztás most még erőteljesebb lesz, mert a beutalási rend úgy változik, hogy a térségen belül a beteg bárhová mehet a neki szükséges ellátásra. A mostani beutalók ugyanis általában csak bizonyos helyekre szólnak.

– Egy szakmai összejövetelen elhangzott, hogy a gyógyítás krité¬riumát, az ellátási esetszámot is rugalmasan kell kezelni. Korábban szigorúbbak voltak ebben.
– Tavasszal valóban kialakult egy egyedi kép minden intézményről, hogy ott nagyjából milyen szintű ellátásnak kellene lenni. Az elemzéskor – amelyet a szakmai kollégium iránymutatása alapján a kollégáim végeztek – azonban kiderült, hogy hiába a szakmai irányelv, néha engedményeket kell tennünk, nem tudjuk minden szakmán belül mércének állítani a nemzetközi ideális esetszámokat. Elsődleges szempont, hogy a beteg időben hozzájusson a számára legmegfelelőbb ellátáshoz. Ez a biztonság az egész ország területén meglesz.

– Lakosság közeli ellátást céloz a Semmelweis-terv, de mi lesz a gondozóhálózatokkal?
– Hihetetlenül érzékeny a kérdés. A rehabilitációs pályázatok kapcsán kiemelt fontosságú volt a pszichiátriai és a gyermekrehabilitációs gondozás fejlesztése. Ám ebben sem lehet megerőszakolni a pályázókat, látszott, hogy a gondozókat ezek a pályázatok nem tudták összefogni. A norvég alap forráslehetőségeit kifejezetten az ilyen típusú gondozókra szeretnénk majd fordítani. Más kérdés, hogy mi legyen a működési formájuk, ki legyen a gazdájuk, hogyan telepítsük őket. Erről majd a jövőben, az aktív ellátás fejlesztése után beszélhetünk.

– Mikor láthatjuk, tapasztalhatjuk az egyeztetések és a tervezés eredményeit?
– Lehet, hogy a külső szemlélő számára ez még nem látszik, csak azoknak, akik az átalakításon dolgoznak és azoknak, akik a jogszabályi változtatásokat figyelemmel kísérik, de az biztos, hogy mi keményen dolgoztunk, egy percet sem unatkoztunk. Higgyék el nekünk, ez az idő kell. Nagyon alapos munkára van szükség, egy rendszer teljes átalakítása időt vesz igénybe, kapkodni sem szabad. Konzekvensen kell végigvinni a dolgokat, hogy működőképes ellátórendszerünk legyen. Erre húsz év óta először most van lehetőségünk.

(Magyar Hírlap)