Mekkora lesz egy kórházigazgató hatásköre?

2012.01.09 10:53

Az október 13-i államtitkári tájékoztató után kíváncsiak voltunk a kórházvezetők véleményére, ezért néhány fővárosi, illetve jelenleg még megyei fenntartású kórház vezetőjéhez írásban ugyanazt a három kérdést juttattuk el.

A megyei és fővárosi intézményvezetőknek a következő három kérdést tettük fel:
1. A tervek szerint 2012 januárjában az állam a megyéktől átveszi a kórházak irányítását, egy évvel később pedig a városi intézményekét is. Az Ön kórházában ez az intézkedés vajon milyen változásokkal járhat egyrészt a dolgozók, másrészt a betegek szempontjából?
2. Információi szerint ki fogja levezényelni a tulajdonosváltással feltehetően együtt járó, az új tulajdonos által szükségesnek vélt intézményi struktúraátalakításokat? A szakállamtitkárság, vagy a GYEMSZI Budapestről, esetleg helyben a tulajdont átadó önkormányzat, vagy a megyei kormányhivatal?

3. Sajtóhírek szerint a januári tulajdonosváltással megszűnne a kórházi menedzsment tagjainak a munkaviszonya is. Amiből az következne, hogy a jelenlegi kórházvezetők közül sokan kénytelenek lennének búcsút venni a pozíciójuktól, holott közülük többet a NEFMI nemrégiben nevezett ki. Elképzelhetőnek tartja, hogy az állam valóban megválik majd a kórházak eddigi menedzsmentjétől?

Dr. Lehoczky Péter, a Jahn Ferenc dél-pesti kórház főigazgató-helyettese a várható átalakításokról a következőképpen vélekedik:

– Eddigi információink az átalakítás várható rendjéről nem éppen bőségesek. A szakállamtitkárság tájékoztatásából csupán annyiról értesültük, hogy a rendszerben váltás lesz, amelyet majd törvény szabályoz. Továbbá, hogy a kórházak gazdálkodását illetően bevezetésre kerül egy, idén szeptember 1-óta érvényben lévő, visszamenőleges hatályú moratórium. Ennek részletei egyelőre még ismeretlenek előttünk.

Ami a saját kórházunk jövőjét érintő változásokat illeti, az ma biztosnak látszó ténynek tűnik, vagyis az, hogy továbbra is helyünk lesz a fővárosi ellátórendszerben. Az átszervezés pozitív változásaként értékeljük azt a szándékot, amely egy régi kérésünknek tesz eleget: úgy hírlik, hogy a merényi kórházból átkerül hozzánk, a központi telephelyre a traumatológia. Arról egyelőre nincsenek információink, hogy ennek a lépésnek a megvalósításához hol lelhető fel a forrásfedezet, bár akár bíztató előjelként is értékelhető, hogy az átszervezés tényét a kormány előterjesztése is magában foglalja, ahogy hallottuk. Mivel az átalakítási tervek szerint a dél-pesti térség pszichiátriai ellátásának is nagy részét a Nyírő Gyula kórházban kívánják koncentrálni valószínűsíthető, hogy saját intézményünk 300 ágyas pszichiátriai kapacitásának egy részéről (kb. 100-150 ágy) le kell majd mondanunk. Ezekre a megüresedett ágyakra költözhetne át a volt csepeli traumatológia. Műtőblokkot és a sürgősségi fogadóhely bővítését kell kialakítanunk, ezek megvalósításához megvannak a terveink. Mindezek a tervezett változtatások kórházunk szempontjából pozitívnak mondhatók. Kevés információval rendelkezünk az intézmények és azok osztályainak progresszivitási szintbe való besorolásáról. Az eddig ismertté vált paraméterekből arra következtetünk, hogy kórházunkban a jelenlegi ötből három, a legmagasabb progresszivitási kategóriába sorolható osztálya ebben a besorolásban marad. Egynek, a sebészetnek a helyzete még kérdéses. Elképzelhető, hogy visszaminősítik a jelenlegi 3-asból eggyel alacsonyabb szintre, bár szerintem a nyelőcső sebészeti feladatainkat a klinika mellett máshol nem végzik a fővárosban. A szemészeti osztály helyzete egyelőre még kérdéses. de úgy vélem, a traumatológia háttereként szükségünk lesz a továbbiakban is a jelenlegi szemészeti osztályra, mert az áthatoló szemsérülések megfelelő ellátása elképzelhetetlen osztályos háttér nélkül.

Előnyökkel is járhat

Kórházunk működésére – folytatta Lehoczky Péter – az említett változások, az államosítás akár pozitív hatással is lehet, különös tekintettel arra, hogy a többi fővárosi intézményhez képest a mi városszéli földrajzi elhelyezkedésünk eddig csak hátrányt jelentett. A jövőben fejlődésünket segítheti, hogy nagy, beépíthető szabad területtel, komoly, saját gazdasági és logisztikai lehetőséggel rendelkezünk. Ebből következik, hogy itt lehetne akár a térséghez tartozó egészségügyi intézmények gépjárműveinek a központi karbantartó telepe, a mosodája, vagy konyhája, központi laboratóriuma is. Optimista vagyok (bár meglehet naiv is), mert pillanatnyilag úgy látom, hogy ezek, a logikusnak látszó fejlesztések akár nálunk is megtörténhetnének, ami mindenképpen előrelépést jelentene a kórháznak. Ezt a feltételezésemet az is alátámasztja, hogy jelenleg nálunk működik a térség egyik legnagyobb kapacitású laboratóriuma, radiológiánk felszereltsége pedig kiváló, készülékeink digitalizáltak. A leletezést az orvos otthonából is elvégezheti. Megkezdtük a más kórházakkal összekapcsoló AM-Mikro rendszer kiépítését is. Ez a modern háttér a betegeknek magasabb minőségű és biztonságosabb ellátást kínál.

Komoly gondjaink vannak azonban nekünk is a szakember ellátás területén: doktoraink sorban külföldre távoznak, nemcsak a fiatalok, hanem már az osztályvezetők is. A változásoktól azt remélem, hogy valamelyest enyhülhet majd ez a probléma. Az átszervezések folytán azt sem tartom kizártnak, hogy megváltozik kórházunk eddigi ellátási területe, bár bízunk abban, hogy nem úgy, hogy finanszírozhatatlan legyen az intézmény.

Fontos a menedzsment stabilitása

Az átszervezési munkák levezényléséhez jelenleg kevés a szakember, nem áll rendelkezésre a megfelelő apparátus, ezt a szakállamtitkárság is elismerte. Éppen ezért Szócska Miklós államtitkár kérte az intézmények vezetőinek aktív részvételét a feladatok végrehajtásában. A kórházak szempontjából ennek mindenképpen jótékony hatása lehet, hiszen egy adott intézményben annak menedzsmentje ismeri legjobban a helyi adottságokat, lehetőségeket. Így az átalakítás folyamatában szorosan együtt dolgozhat a szakállamtitkárság szakértőivel. Amennyiben a feladatok gyakorlati kivitelezésekor is lesz majd módunk az aktív együttműködésre, illetve olykor partnerként bele is szólhatunk a végrehajtandó változtatásokba, feltétlenül jó hatással lesz a közös munkánkra és a megvalósítandó célokra. Az, hogy a kórházak állami tulajdonba vétele után mi lesz a menedzsmentek sorsa ma még nyitott kérdés. Az viszont tény, hogy egy kórház életében rendkívül fontos szempont a menedzsment stabilitása. Pillanatnyilag nemcsak a jövőbeni pozíciónk sorsát illetően ingatag a helyzetünk, hanem a napi munkánkban is, hiszen a kihirdetett jelenleg még bizonytalan moratórium miatt nem tudunk érdemben tárgyalni a beszállítóinkkal, s részletes információ híján bizonytalanok a gazdasági kilátásaink. Csak rövid távú szerződéseket köthetünk. Több tenderünk lejárt, újakat kellene kiírnunk. Arról sem tudunk semmit, hogy a jövőben mekkora lesz egy kórházigazgató hatásköre, mekkora összegből gazdálkodhat, mekkora lesz az intézmény kapacitása, mi lesz az uniós pályázatokkal? Mindezek sürgős tisztázásra várnak, továbbá a tervezett változások gyors és pontos gyakorlati megvalósításra, hiszen fél, vagy akár egy évre nem állhat le a betegellátás – fogalmazta meg véleményét dr. Lehoczky Péter.

(WeborvosPro)