Kórházi döntések a váró hangulatára alapozva

2012.01.31 10:51

Siófok - Nem csak a kaposvári, a siófoki kórház is „kívánatos ara” lesz, mire az állam „jön és átveszi”. Varga Ferenc főigazgató még befejezné a most induló közel négymilliárd forintos fejlesztést, azután viszont már élvezné a nyugdíjas éveket.

Idén is lesz szaloncukor, élelmiszercsomag és év végi pénzjutalom a dolgozóknak? - kérdezte a sonline.hu riportere.
– Remélem, idén is futja még rá – felelte Varga Ferenc. – Igyekeztünk mindig úgy gazdálkodni, hogy ez ne maradjon el. Igaz, korábban még negyedévente osztottunk jutalmakat.

Létezik ilyesmi ma más hazai kórházakban?
–Nem tudok róla.

Pedig ha volna ilyen, nyilván tudná, hiszen egyedül önt választották meg kétszer is a Kórházszövetség elnökének, s ma is elnökhelyettesnek számít, 2013-ig. Apropó: azután hogyan tovább? Idegesíti magát azon, hogy az állam állítólag újrapályáztatja majd a kórházvezetői állásokat?
– Nem. A jelenlegi fenntartó siófoki önkormányzattal úgy állapodtam meg, hogy a tervek szerint 2013. májusáig maradnék, mert addigra talán befejeződik a most kezdődött hármas fejlesztés-sorozat, összesen közel négymilliárd forint értékben.

Nagy lehet a bizalom ön iránt, hiszen a város nem is írt ki pályázatot, amikor legutóbb lejárt a mandátuma...
– Az említett beruházásokat még szeretném átadni, ebben maradtunk a várossal, azután pedig élvezném a nyugdíjas éveket.

Már persze ha az új tulajdonos is így gondolja. Az állványerdő mindenesete már most is mutatja: „kistafírozott” kórházat vehet majd át az állam. Ha előre látják a küszöbön álló államosítást, akkor is belevágnak?
– Tartanunk kell a lépést a korral, akárki a fenntartó. Két éve dőlt el, hogy uniós támogatásból felépíthetünk egy új sürgősségi osztályt, ezzel párhuzamosan struktúra-átalakítást hajthatunk végre, hozzáigazítva 1968-ban átadott intézetünket a huszonegyedik századi egészségügyi követelményekhez. Ma nincs állandó, téli-nyári stábunk a sürgősségi ellátásra, ezután az is lesz. A belső átalakítás révén pedig például közelebb kerülnek a központi műtők és a képalkotó diagnosztika (CT, ultrahang, röntgen) a sürgősségi osztályhoz, hogy lerövidítsük a betegutakat.


S nyilván azért is, hogy a siófoki kórház az új szisztémában se veszítsen a jelentőségéből...
– Elsősorban nem ez vezérel bennünket. Egyszerűen itt, Siófokon, legyen akármilyen besorolású az intézmény, egy városi kórháznál többre kell képesnek lennünk az idegenforgalom miatt. Mi voltunk például az első városi szintű kórház az országban a megyeiek után, ahol CT kezdett működni. De mi leszünk az első olyanok is rövidesen, ahol MRI lesz, igaz, nem a kórházban, hanem azon kívül, vállalkozási formában, de mégis csak segítve az ellátást. A jelenlegi sürgősségi fogadóhelyünk forgalma nemcsak a főszezonban, hanem tavasszal és ősszel is nagyobb annál, mint amekkora a 85 ezer állandó lakosból következne. Vagy például a Balaton-part alkoholistáit, drogosait egyetlen ellátó sem kezeli, az új osztályon számukra is lesz nyolc-kilenc ágy. Az állványerdő pedig az épület elkezdődött energiaracionalizálását jelzi, mely reményeink szerint januárra befejeződhet. Míg az említett két, nagyobb szabású fejlesztéshez a városi önkormányzat, addig ehhez intézményünk vállalta az önrészt (ami 180 millió forintot jelent), mert jól tudjuk: a fejlesztés többlet működési kiadást jelent majd és később se várható, hogy javulna a finanszírozás, vagyis aligha jut több pénz az egészségügyre. Így aztán e helyett valamilyen megtakarításból kell fedezni az új beruházást. Harminc-negyven százalékos energiafelhasználás-csökkenéssel számolunk, itt van „elrejtve” ez a pénz.

Idén is lesz szaloncukor, élelmiszercsomag és év végi pénzjutalom a dolgozóknak?
– Remélem, idén is futja még rá – felelte Varga Ferenc. – Igyekeztünk mindig úgy gazdálkodni, hogy ez ne maradjon el. Igaz, korábban még negyedévente osztottunk jutalmakat.

Létezik ilyesmi ma más hazai kórházakban?
–Nem tudok róla.

Pedig ha volna ilyen, nyilván tudná, hiszen egyedül önt választották meg kétszer is a Kórházszövetség elnökének, s ma is elnökhelyettesnek számít, 2013-ig. Apropó: azután hogyan tovább? Idegesíti magát azon, hogy az állam állítólag újrapályáztatja majd a kórházvezetői állásokat?
– Nem. A jelenlegi fenntartó siófoki önkormányzattal úgy állapodtam meg, hogy a tervek szerint 2013. májusáig maradnék, mert addigra talán befejeződik a most kezdődött hármas fejlesztés-sorozat, összesen közel négymilliárd forint értékben.

Nagy lehet a bizalom ön iránt, hiszen a város nem is írt ki pályázatot, amikor legutóbb lejárt a mandátuma...
– Az említett beruházásokat még szeretném átadni, ebben maradtunk a várossal, azután pedig élvezném a nyugdíjas éveket.

Már persze ha az új tulajdonos is így gondolja. Az állványerdő mindenesete már most is mutatja: „kistafírozott” kórházat vehet majd át az állam. Ha előre látják a küszöbön álló államosítást, akkor is belevágnak?
– Tartanunk kell a lépést a korral, akárki a fenntartó. Két éve dőlt el, hogy uniós támogatásból felépíthetünk egy új sürgősségi osztályt, ezzel párhuzamosan struktúra-átalakítást hajthatunk végre, hozzáigazítva 1968-ban átadott intézetünket a huszonegyedik századi egészségügyi követelményekhez. Ma nincs állandó, téli-nyári stábunk a sürgősségi ellátásra, ezután az is lesz. A belső átalakítás révén pedig például közelebb kerülnek a központi műtők és a képalkotó diagnosztika (CT, ultrahang, röntgen) a sürgősségi osztályhoz, hogy lerövidítsük a betegutakat.

S nyilván azért is, hogy a siófoki kórház az új szisztémában se veszítsen a jelentőségéből...
– Elsősorban nem ez vezérel bennünket. Egyszerűen itt, Siófokon, legyen akármilyen besorolású az intézmény, egy városi kórháznál többre kell képesnek lennünk az idegenforgalom miatt. Mi voltunk például az első városi szintű kórház az országban a megyeiek után, ahol CT kezdett működni. De mi leszünk az első olyanok is rövidesen, ahol MRI lesz, igaz, nem a kórházban, hanem azon kívül, vállalkozási formában, de mégis csak segítve az ellátást. A jelenlegi sürgősségi fogadóhelyünk forgalma nemcsak a főszezonban, hanem tavasszal és ősszel is nagyobb annál, mint amekkora a 85 ezer állandó lakosból következne. Vagy például a Balaton-part alkoholistáit, drogosait egyetlen ellátó sem kezeli, az új osztályon számukra is lesz nyolc-kilenc ágy. Az állványerdő pedig az épület elkezdődött energiaracionalizálását jelzi, mely reményeink szerint januárra befejeződhet. Míg az említett két, nagyobb szabású fejlesztéshez a városi önkormányzat, addig ehhez intézményünk vállalta az önrészt (ami 180 millió forintot jelent), mert jól tudjuk: a fejlesztés többlet működési kiadást jelent majd és később se várható, hogy javulna a finanszírozás, vagyis aligha jut több pénz az egészségügyre. Így aztán e helyett valamilyen megtakarításból kell fedezni az új beruházást. Harminc-negyven százalékos energiafelhasználás-csökkenéssel számolunk, itt van „elrejtve” ez a pénz.

Ön orvos, de úgy beszél, mint egy közgazdász…
– Mert részben az is vagyok. Közgazdasági, jogi szemlélet nélkül nem lehet egy egészségügyi intézetet vezetni. A rendszerváltás után iratkoztam be a közgazdasági egyetemre, ahol egészségügyi közgazdász másoddiplomát szereztem. Így aztán megfelelő partnere tudtam lenni a gazdasági igazgatónak is. Az egészségügy drága, állandóan figyelni kell rá, hogy ne szaladjanak el a költségek. De úgy kell spórolni, hogy azzal a beteget ne rövidítsük meg. Siófokon ez talán sikerült az elmúlt évtizedekben. Amikor például saját kutat fúrattunk, és így spóroltuk meg a vízdíjat. Vagy amikor szabaddá tettük a rendelőintézetet és a kórházban helyeztük el a szakrendeléseket. S bár a bérköltség igen magas egy egészségügyi intézményben (az összes kiadás úgy 65 százaléka), drasztikus létszámleépítésre sosem kényszerültünk. Olcsóbbá tettük ugyanakkor az intézeti működést, és a megtakarításból a kisebb műszerbeszerzésekre is futotta, tehermentesítve ettől a fenntartó önkormányzatot.

Ma is rendel még egy héten egyszer a bőrgyógyászaton?
– Igen, ezt nem adtam fel soha. Kórházigazgatóként is szükségem van a betegellátásból származó közvetlen információkra, saját tapasztalatokra. Arra, hogy találkozzam a betegekkel. Amikor belépek a váróba, már annak van egy hangulata (s minden alkalommal más és más), amikor pedig beülök rendelni, akkor az emberek megnyílnak és nemcsak a saját betegségükkel foglalkoznak, hanem elmondják az ellátással kapcsolatos egyéb észrevételeiket is. Az ezekből levont tanulságokkal javítani lehet a betegellátást. Sok ilyen döntés született. Csak íróasztal mellől, a papírokból nem lehet jó döntéseket hozni.

S milyen ma a váró hangulata? A hetvenes években, amikor az intézmény élére került, nyilván kevesebbet panaszkodtak a betegek. Az ám, a hetvenes évek; kaposvári kollégája, Repa Imre főigazgató minapi nyilatkozata szerint nagyon úgy tűnik, hogy éppen azok, a hetvenes évek térnek vissza az új, Szócska Miklós-féle egészségügyi modellel…
– Marcali és Siófok a kórházzal, Fonyód és Balatonboglár a járóbeteg-ellátóival, így együtt erős a Balaton-part és meg is kell hogy maradjon a jelentősége. Az a modell a jó, ami a Balaton-parti ellátás hangsúlyait meghagyja.

És mit ígér Szócska államtitkár e tekintetben?
–  Az államtitkárság vizsgálata is azt mutatja, hogy a siófoki kórház funkcióit meg kell hagyni. Nem számolunk tehát nagyobb, a betegeket hátrányosan érintő változásokkal.

Varga Ferenc

Mi más, mint a kémia volt a kedvenc tantárgya az iskolában. Az elemit Bakonybélen járta ki, a gimnáziumot Pápán, noha budapesti születésű, de a szülei úgy gondolták, hogy a háború után a nyugalmasabb vidéki létet választják, így kerültek a Bakonyba, édesanyja szülőfalujába. Kémikusnak készült, ennek megfelelően a Chinoinban kezdett dolgozni; analitikus segédmunkásként. Ekkor még arról álmodott, hogy berlini Humboldt egyetemre járhat, de „szüleim nem engedtek ki, tekintettel a berlini politikai helyzetre”.

Pécsre azonban elsőre felvették, majd siófoki feleségével hazajöttek, de először a kaposvári Köjálnál kapott állást. Élete párja előbb került a siófoki kórházhoz, mint ő: a laborban kezdett dolgozni, aminek ma is a vezetője. A jelenlegi főigazgatónak azonban még várnia kellett: pályázott ugyan belgyógyászati doktori állásra (hiszen az egyetemen endokrinológiával, hormonokkal foglalkozott), de ekkor még elutasították. Jobb híján Kaposvárra járt le a bőrgyógyászati osztályra, de rendelt Siófokon is. Közben az akkori siófoki tanácselnök és a városi főorvos együttes távozása után az új városvezető őt kérte fel utóbbi tisztségre. Itt találta 1977, a siófoki kórház igazgatói pályázata. Ez már „nyert”.

Közegészségtan-járványtan, egészségügyi szervezéstan, bőrgyógyászat – ezek a végzettségei, s már a rendszerváltás után a közgazdasági másoddiploma. S „mellékesen” alapítója a városi vöröskereszt-szervezetnek, elnökölt kilenc évig az országos egészségügyi menedzserklubban, tagja a minisztériumi szakképzési- és továbbképzési tanácsnak, no és egyedüliként a hazai kórházvezetők közül kétszer is elnökké választotta a Kórházszövetség – írta a sonline.hu.


(Mellékhatás)