Házon kívül

2012.01.31 11:06

A kiszervezések előnyeiről, hátrányairól és alkalmazásuk feltételeiről dr. Varga Ferencet, a siófoki kórház főigazgató főorvosát kérdeztük.

Az egészségügyi intézmények hatékony és gazdaságos működtetése a jelenlegi, rendkívül nehéz gazdasági környezetben minden korábbinál fontosabbá vált. A költségcsökkentés gyors és hatékony módja lehet a versenyszférában is egyre gyakrabban alkalmazott kiszervezés. Figyelembe kell venni azonban, hogy az egészségügy, azon belül is az intézmény üzemeltetés olyan speciális terület, amelyre nem mindig igazak a piaci trendek.


– Magyarországon hogyan alakult a különböző kórházon belüli tevékenységek kiszervezése – mi szülte meg erre az igényt és mennyire vált népszerűvé ez a gyakorlat? – kérdeztük dr. Varga Ferencet, a siófoki kórház főigazgató főorvosát.
– Harmincöt éves igazgatói pályafutásomra visszatekintve azt mondhatom, hogy amikor még a tanácsok tartották fel a kórházakat és bázisfinanszírozásban működött az ellátás, a külső cégek bevonása egyáltalán nem volt jellemző. A kórházak korábban sem mindig tudták a rendelkezésükre álló forrásokból biztosítani azon igényeket, amelyeket az egyre növekvő lakossági elvárások jelentettek, ezért számos esetben – a rendszerváltás előtt és után is – a fenntartókhoz kellett fordulniuk a finanszírozás utólagos év végi kibővítésére, mert adósságuk keletkezett. Az elmúlt időszakban a takarékosság reményében fordultak bizonyos szolgáltatások tekintetében az intézmények menedzsmentjei a külső cégekhez. Egy romló finanszírozási helyzet elleni tett volt ez, a vezetők megoldásokat kerestek az olcsóbb üzemeltetésre. Először a különböző kórházi munkát segítő foglalkozások terén – gazdasági tevékenységek, takarítás, mosoda, élelmezés – vontak be külső vállalatokat.

– A szigorúan vett egészségügyi szolgáltatások közül a diagnosztika terén jelentek meg külső szolgáltatók.
– Azt a megbízók – a kórházvezetők – nem tudják, hogy ezek a cégek milyen haszonkulccsal dolgoznak, a tárgyalások során a korábbi kórházi kiadások csökkentését tűzték ki célul, és ha ez megvalósult, akkor megkötötték a rövidebb vagy hosszabb időre szóló szerződést. Tudatában kellett lenni annak is, hogy a kórház bizonyos fokig kiszolgáltatottá vált – legalábbis az adott területen – hiszen egy szerződést nem lehet megszegni, ha aláírása után előnyösebb vagy olcsóbb lehetőségeket találunk, vagy innovációnak köszönhetően korszerűtlenné, esetleg szükségtelenné válik az előre megvásárolt szolgáltatás.

– Mennyi időre szokták általában ezeket a szerződéseket megkötni?
– Változó – az egy éves szerződésektől az ennél hosszabb távú megállapodások között minden előfordult a magyar egészségügyben. Nyilván egy hosszabb távú megállapodás adott esetben több előnnyel járhat főként az ajánlattevő, de az intézmény számára is, hiszen ezzel hosszú távú költségcsökkentést biztosít a menedzsment.

– Az általában kiszervezett területek mindegyikére nézve egyformán veszélytelen a külső cég bevonása? Van-e sorrend, mely alapján a kórház bizonyos tevékenységeket könnyebb szívvel, míg más területeket csak végszükség esetén szervez ki?
– A rendszerváltás után jellemzővé vált, hogy a kórházak élére közgazdasági szemlélettel vagy végzettséggel is rendelkező szakemberek kerültek. Ezek a szakemberek különbséget tettek a kiszervezett tevékenység működésének belső költségei és a külsős cégek ajánlatai között. Mindez a kórházvezetők gazdasági affinitásának köszönhetően, valamint az egészségügyet sújtó nehéz anyagi helyzet miatt a költséghatékonyság irányába mozdította az egész rendszert. Azok a gazdasági vezetők, akik más ipari területről kerültek az egészségügy közelébe tovább árnyalták ezt a gazdasági szempontokat is figyelembe vevő menedzseri személetet. A kiszervezés így egy megágyazott környezetben kezdett virágozni. Voltak olyan kórházak, amelyeknek vezetői ebben látták a kiegyensúlyozott működtetés zálogát – mindig a legolcsóbb ajánlatokat fogadták be. Más intézmények – köztük a siófoki kórház – vezetői azt mondták, ha egy cég olcsóbban tudja az adott szolgáltatást biztosítani, akkor talán kórházon belül is sikerülhet a költségcsökkentés a külső vállalatok tevékenységének mintájára. Maradjon tehát kórházi fenntartáson belül az adott szolgáltatás, de próbáljuk meg olcsóbbá tenni. Így rájöttünk, hogy számos kiadás vonatkozásában pazarlóak voltunk – elsősorban a munkaerő tekintetében. A munkaerő minimum 60–65%-át teszi ki az összes kiadásnak. A dolgozók számának csökkentése mellett döntő vezetők az adott szolgáltatás működtetésének hatékonyabb szervezését tűzték ki célul.

– Tudna főigazgató úr példát mondani egy adott tevékenység házon belüli átszervezésére?
– A takarítás esetében pl. korábban a különböző osztályokon külön takarítónő dolgozott – sok esetben többedmagával –, akiket az adott osztály látott el munkával az aktuális szükségleteknek megfelelően. A személyzet nagyon jól ellátta a feladatot, de ahogyan szigorodott a költségvetés, jobban be kellett osztani a bevételeket, nem volt tovább tartható ez a munkaszervezés. Ekkor lépett életbe az a szemlélet, melynek megfelelően az alapterületek ellátását négyzetméterben határozzuk meg, és lecsökkenthettük a takarító szakszemélyzet számát. Ugyanez mondható el a mosodák tekintetében is – ahogyan egy külsős cég is, ha átveszi ezt a területet – azon van, hogy racionalizálja a munkafolyamatokat, és az azokat elvégző szakemberek számát – a kórházvezetés is megvalósíthatja ugyanezt az elképzelést. Azok a kórházvezetők, akik külső céggel kötöttek szerződést, egy ideig érdekeltségüknek megfelelően igyekeztek olyan szerződést kötni, amely biztosítja a korábbi dolgozók foglalkoztatását, de mivel a vállalkozások racionalizáltabb munkafolyamatok mentén látták el a feladatokat, ezek a munkatársak idővel lemorzsolódtak, és kevesebb létszámmal látták el ugyanazokat a feladatokat.

– A kiszervezett tevékenységeknek nagy része egyrészt különválasztható a betegellátástól, másrészt mégis annak szerves része, hiszen a kórházak működésének minden apró fogaskereke végeredményben a betegellátást szolgálja. Különösen egyértelmű ez pl. az étkeztetésnél – ahol a dietetika szempontjainak is érvényesülniük kell –, vagy akár az őrző-védő személyzetet is említhetjük – hiszen ma már tudjuk, mekkora szerepe van a kórházban a betegekkel történő kommunikációnak, és a portás az első "szakember", akivel a beteg találkozik. Ezen kívül Főigazgató úr említést tett a cégek haszonkulcsáról – mely természetesen a vállalatok magánügye – ám azt is tudjuk, hogy – pl. a takarításnál – ezek a profitorientált cégek működésük fenntartása érdekében nagyon olcsón alkalmazzák a munkaerőt. A takarító személyzet egy darabig bírja az alacsony bérért folytatott teljesítést, majd ha felmond – ismerjük az ország gazdasági helyzetét –, kettő ember is jelentkezik helyére. Ezek az emberek azonban nem kötődnek a kórházhoz, ráadásul anyagi motiváltságuk sincsen – és végeredményben mindez az elvégzett munka minőségének rovására mehet. Mennyire veszélyes ezeket a szempontokat figyelembe véve a kórházi tevékenységek kiszervezése?
– Ezek valós szempontok. Azt gondolom, hogy bár az említett tevékenységek látszólag egymástól távol eső munkaterületek, nem szabad ezeket kiragadni abból az össztevékenységből, melyet összefoglalóan kórházi munkának nevezhetünk. A takarító személyzetnek együtt kell működnie a kórházi osztályok többi dolgozójával, ha nem is ugyanolyan mértékben, de ismernie kell az osztályon ellátott speciális feladatokat. A takarítónőnek nem csak az a dolga, hogy tudja, öt liter vízben mennyi tisztítószert kell feloldani, hanem azt is tudnia kell, hogy nem illik egyik helyiségből a másikba ugyanazzal a vödör vízzel átmenni. Szaktudásának része továbbá az is, hogy miként kell egy gasztroenterológiai ellátásban részesített és hogyan célszerű egy kardiológiai ellátásban lévő beteg környezetében biztosítani a higiénés feltételeket. A mosoda sem úgy mos, hogy kap egy bála ruhát, azt kitisztítja, aztán raktározza, vagy visszaküldi Isten hírével – az ottani munkatársaknak is tudatában kell lenniük azzal, hogy egy betegekért tevékenykedő intézmény fontos fogaskerekeként működnek. Ezt sajnos a külsős cégek nem mindig tudják biztosítani. Kis közösségben, ahol az emberek szorosan működnek együtt, és/vagy azoknál a cégeknél, ahol hosszabb időn keresztül ugyanazokat a munkatársakat alkalmazzák, akiknek így módjukban áll megismerni és megszokni a kórházi miliőt, van erre esély, de a több helyen egyszerre szolgálatot teljesítő, gyakran lecserélt munkaerő gyakorlatilag nem rendelkezhet ezzel a szükséges "fogaskerék-tudattal".

– Mindezt figyelembe véve lehet-e válaszolni arra a kérdésre, hogy a tevékenységek kiszervezése a szükséges rossz kategóriájába sorolható, vagy minőségi fejlődést is biztosíthat ezeken a területeken?
– Ezt a kérdést nagyon nehéz lenne egy szóval megválaszolni – nem egyértelmű a válasz, hiszen léteznek nagyon jól működő szolgáltatók, akikkel az intézmények elégedettek. Ez függ az adott cég motivációjától, a szakértelmétől, a készségétől – hogy mennyire akar alkalmazkodni a kórházi viszonyokhoz, figyelembe veszi-e a kórház speciális érdekeit. Példának említve az élelmezést, az a kérdés, hogy mennyire alkalmazkodik a speciális diétás követelményekhez, mennyiére képes a változatos étrendet a betegellátásnak megfelelően igazítani. Szerintem annál jobb megoldás nem létezik, mint ha a kórházak saját maguk látnak el minden tevékenységet, de teszik ezt a lehető legköltséghatékonyabb módon. Bárki, aki a rendszerben működik, tehet észrevételt, akár a gazdasági vagy az ápolási vezetésen keresztül minden eljut a főigazgatóhoz, így a főigazgatói döntéseket befolyásolhatják az ezeken a területeken jelentkező igények. Ezzel szemben egy külső rendszerrel folytatott kommunikáció esetleg nehézségekbe ütközhet. A különböző diagnosztikai tevékenységek területén is adódhatnak gondok, napjainkban is előfordult pl., hogy bizonyos helyeken pénzügyi elszámolás zavara miatt szüntetették meg a kiszervezést. A megoldás az lehet erre, ha a kórházak vezetősége egy évben több alkalommal is tárgyalást folytat a kórházi munkába vont cégek képviselőivel, hogy mindig időben megtehessék észrevételeiket, és hogy ne fordulhasson elő, hogy akár a pénzügyi elszámolásban adódó problémák kapcsán, akár egyéb okoknál fogva leálljon vagy elégtelenül üzemeljen az adott szolgáltatás.


(WeborvosPro)