És az egészségügyi dolgozók egészsége?

2012.01.31 10:51

Az emberek nem tudják, hogyan éljenek egészségesen, ezért oktatni kell az egészséges élethez szükséges teendőket.

Prevenció, megelőzés, egészséges életmód, oktatás a megelőzésről – naponta ismételgetett kijelentések. Pályázatok sora szolgálja évtizedek óta az „egészséges életre nevelés” különböző módjait. Egymást érik a különböző „egészség napok”, ahol oktatást tartanak a rizikótényezőkről, szűrővizsgálatokat végeznek, megállapítván számos már kialakult megbetegedést.

Valóban csak a tudásról van szó? Tényleg igaz, hogy ha többen tudnának az egészséges életmódról, akkor többen lennének egészségesek?

Ha ez igaz volna, akkor az egészségügyi dolgozók mindannyian, köztük az orvosok különösen, karcsúak, egészségesek, fittek és derűsek lennének, ám ha körülnézünk egy-egy konferencián, nem ezt a képet látjuk. Hogy is van ez?

Magyarországon utoljára 1988-ban történt átfogó felmérés (Dr. Molnár László) az orvosok egészségi állapotáról. Íme, néhány fontos megállapítás:

– Az orvosok egészségmutatói még az összlakossági arányoknál is rosszabb képet mutatnak.
– A 39 év alatti orvosok közel 20%-ának volt krónikus jellegű megbetegedése.

– A középkorú orvosok esetében kiemelkedően nagy számot mutatott az infarktus-halálozás.
– Az elhunyt orvosnők 37,7 százaléka még nyugdíjas kora előtt halálozott el.

– Az orvosnők születéskor várható élettartama mindösszesen 68 év volt – csaknem hat évvel elmaradva női átlagéletkortól.

Nem tudjuk, most milyen a helyzet itthon. A nemzetközi vizsgálatok azt mutatják, hogy nem csak nálunk van baj, az orvosok között jelentős arányban fordulnak elő pszichés zavarok, alkohol és drogfüggőség, öngyilkosság. Nyugat Európában az orvosok szomatikusan egészségesebbek, mentálisan betegebbek, mint az átlagpopuláció.

Érdekes, ugye! A tudás a helyes dolgokról csak ennyit ér? Azt nem gondolhatjuk, hogy az orvosok nem tudnak eleget az egészséges életmódról, a megbetegedések kóreredetéről. Máshol kell keresnünk a magyarázatot.

„Ahhoz, hogy tisztán lássunk, néha elég megváltoztatnunk nézőpontunkat” (Antoine De Saint Exupery)
Volt egy ember, aki megváltoztatta nézőpontját! A betegségek patogenezise helyett azt vizsgálta, hogy mitől maradnak egészségesek bizonyos emberek ugyanolyan körülmények között. Tehát azt kezdte vizsgálni a hetvenes években, hogy mik az egészségteremtés, a salutogenezis tényezői. Aaron Antonovskynak nevezték azt a szociológust, aki nagy átfogó vizsgálatot végzett, különböző kultúrákban vizsgálva az egészségben maradás tényezőit. A legfontosabb tényező nem az egészséges életmódról való tudás volt! Más, ennél fontosabbat talált - az élethez való hozzáállást! Úgy nevezhetjük egyszerűen, hogy komplex önbizalom (koherencia-érzés). Ennek három lényeges tényezője van:

1. Az az érzés, hogy: Az életünkben felmerülő problémák áttekinthetők és lényegében megérthetők (comprehenzibility).

2. Az az érzés, hogy az életünkben felmerülő problémák kezeléséhez vannak eszközeink, azok általunk, vagy segítséggel ugyan, de kezelhetők (menageability).

3. Az az érzés, hogy ezen problémák megértése és kezelése fontos számunkra és értelmes, jelentőségteljes feladat, mert az életünknek értelme, jelentősége van(meaningfulness).

A lelki ellenálló-képességhez (reziliencia) szükség van az életbe vetett bizalomra és a feladatok elfogadására. Fontos a megoldás-orientáltság, a tudatos jövőtervezés. El kell hagyni az áldozati szerepet, és felelősséget kell vállalni saját életünkért, és persze alapvetően fontosak a támogató emberi kapcsolatok, a kölcsönös bizalom, a szeretet, az intimitás (az érintés, az ölelés gyógyító hatásairól tanulmányok szólnak).

Azok az emberek, akik így állnak az élethez, fontosnak tartják egészségük megőrzését, mert fontosnak tartják önmagukat és tudják, hogy elsősorban rajtuk múlik! Az ilyen emberek fontosnak tartják a tudást az egészségben maradáshoz, keresik és megtalálják a megoldásokat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell beszélni, oktatni, felhívni a figyelmet az egészséges életmódra, de azt igen, hogy nem elég a tudás, fontosabb a hozzáállás, az pedig a lelki ellenálló-képességen múlik!

Hasonlóan más segítő szakmákhoz, az egészségügyben, az orvosi munkában is nagy az érzelmi igénybevétel, a szellemi és fizikai terhelés. Ennek következtében nagyon gyakori a kiégés, a burn out előfordulása. Nyugat Európai vizsgálatok szerint 10-30% körül fordul elő az orvosok körében, de pl. az onkológusok között 60%-ot is találtak. Miből is áll – nagy vonalakban - ez az állapot? Első az érzelmi kimerülés, mi együtt jár az empátia csökkenésével. Ilyenkor pl. olyan mintha „munkadarab” lenne a beteg. Ilyenkor nem érzi az orvos a szavak súlyát. Gyakran érzi fáradtnak magát, csökken az érdeklődése, nő a hibázás veszélye! Ezt követi az elszemélytelenedés. Önmagától is eltávolodik, nem törődik saját magával, gyakoribbá válik a szedatívumok, az alkohol, a drogok használata. A teljesítmény már fokozatosan csökken, és egyre gyorsabban, egyre súlyosabb betegségek alakulnak ki. Tehát a kiégés a lelki ellenálló-képességet súlyosan csökkenti, ezáltal csökken az egészségben maradás esélye!

Kezdeti időszakban, ha maga az orvos gondol rá, és tudatosan küzd ellene – hosszabb szabadsággal, kikapcsolódással, a feltöltődés számos módszerével segíthet önmagán. Később azonban segítségre volna szüksége. Súlyosabb állapotban már a hibázás veszélye és az egészségi állapot romlása miatt önmagát és a betegeket veszélyeztető állapot alakulhat ki!

Az orvosok egészségügyi dolgozók „viselkedését”, széles nyilvánosság előtt sokan készek azonnal elítélni! Ám ezzel nem változtatható meg a helyzet. Az esetek jó részében nem egyszerűen „viselkedési” problémáról van szó, a változtatás nem elhatározás kérdése. Ugyan kinek jutna eszébe, hogy a kétnapi munka után fáradt, kialvatlan embernek, amikor éppen leragad a szeme, azt mondja, hogy viselkedjen rendese, és nyissa ki a szemét, legyen türelmes? Pedig gyakran ezt várják az orvostól!

Ugyan ki foglalkozik nálunk az egészségügyi dolgozók mentális állapotával? Nagyon kevesen. Egy-egy kórházban törődnek a burn out prevencióval, dicséretes kivételként. Itt-ott vannak helyi felmérések. Pedig az egészségügyi ellátás minőségi mutatói között nagyon jelentős tényező nem csak a dolgozók szakmai tudása, hanem a mentális állapota is! A minőségbiztosítási rendszerekben mérik a beteg-elégedettséget, a dolgozók elégedettségét és persze sok mást, de szerintem szükséges lenne a burn out felmérés. Több, Magyarországon is validált kérdőív van, melyet nagyon jól lehetne használni! Persze ennek akkor van értelme, ha a veszélyeztetett dogozóknak segítséget is tudunk adni.
Van lehetőség segíteni, hiszen az új személyes támogató módszerek közül a coaching alkalmas arra, hogy akár személyes, akár csoportos formában sok embernek segítséget adjon! Van már olyan ország ahol nem csak a nagy cégek vezetői jutnak hozzá a coach segítségéhez, hanem orvosok számára is támogatják.

Magyarországon számtalan pályázat van különböző oktatási programokra, tréningekre, ám egyetlen olyat sem találtam, amely a coachinghoz szükséges feltételeket tett volna lehetővé!

Három dologra lenne szükség:

1.    Felmérésre a dogozók egészségi állapotáról.

2.    A minőségbiztositásban általánossá, sőt követelménnyé tenni a burn out vizsgálatot,mert ha időben észleljük a figyelmeztető jeleket, akkor megelőzhető a súlyosabb állapot kialakulása.

3.    Pályázati forrásokat teremteni ahhoz, hogy a dolgozók, az egészségügyi intézmények egyéni és csoportos programokat indíthassanak, és a dolgozók segítséget kapjanak mentális állapotunk egyensúlyban tartásához.

Persze mindez nem helyettesíti a kiszámítható, átlátható viszonyokat, az orvosi munkához méltó bérezést, a normális pihenést lehetővé tevő munkaidőt és még sorolhatnám. Mindezek hiánya is hozzájárul a lelki ellenállóképesség csökkenéséhez, a kiégéshez – az pedig hozzájárul a pályaelhagyáshoz, a külföldre távozáshoz is.

Sokan vannak, akik még ma sem tulajdonítanak jelentőséget az emberek mentális állapotának. Vannak, akik úgy gondolják, néha önmagukról is, hogy ez csak „hiszti”, hogy csak „össze kell szedniük magukat”. Aki így gondolkodik, annak tudnia kell, hogy a kimerültséget, a rossz lelkiállapotot testi betegségek követik, mert:

Az egyetlen dolog, amivel a test és az elme elválasztható egymástól, a guillotine!



(WeborvosPro)