Beárazta az emberi életet a kormány

2012.01.19 10:01

Nemcsak brutálisan megszegte az összes ígéretét, de egyértelműen a megszorítások kényszerpályájára lökte az egészségügyet a Fidesz - állítja Kökény Mihály.

A volt szakminiszter embertelennek nevezi a gyógyszerkassza megszorításához tervezett intézkedéseket, amelyek szerinte a betegellátás egészét sodorják veszélybe. Kökény részt vesz az MSZP alternatívát nyújtó szakpolitikai programjának kialakításában, s noha a Demokratikus Koalíció Platform alapító tagja volt, maradt pártjában, mert úgy látja - számolt be a nepszava.hu.

Nyilvánosságra került, hogy az MSZP már tárgyalt egy új egészségügyi programról. Ennyire optimisták?

- Korai még programról beszélni, szakpolitikai vitairatok készülnek. Egy jelentős ellenzéki erőnek, amely váltópárti szerepre készül, nemcsak az esedékes választás előtt kell az aktuális hatalommal szemben alternatívát állítania. Fontos, hogy rendszerszerűen fogalmazza meg egy-egy szakterületen, így az egészségügyben is, mit és hogyan csinálna másképp. Ha az egészségpolitika alakulását nézzük, másfél év után nyíltan kimondható, hogy a Fidesz, nemcsak brutálisan megszegte az összes választási, sőt, a kormányprogramban tett ígéretét, de egyértelműen a megszorítások kényszerpályájára lökte a területet, amely felelőtlen gazdaságpolitikájuk egyik fő áldozata. Közben pedig az államszocializmus legsötétebb időszakára emlékeztető lépéseket tesznek. Csak egy példa: a gyógyszerkassza lecsapolása érdekében általuk írt törvénytervezetben szerepel, hogy a nem együttműködő, rossz életvitelű betegről, aki szerintük nem méltó gyógyszertámogatásra, a háziorvosnak kötelessége lesz jelentenie.

Ez csak egy szelete a gyógyszerkassza 120 milliárdos megszorításának. Meg lehet egyáltalán spórolni ezt az óriási összeget?

- Biztos vagyok benne, hogy nem. Értelme sincs, mert a tényleges gyógyszerköltség aránya nem tér el a hasonló országok adataitól. Lehet, hogy a gyártók megsarcolása után arra vetemednek, hogy a hibás életvitelű - nagyivó, túlsúlyos vagy dohányzó - milliók mellett a gyógyszereit kiváltani képtelen kisnyugdíjast is büntetik? Mert a "beteg együttműködés" hiánya arra is vonatkozik majd, ha valaki azért nem szedi be a gyógyszert, mert nem képes kiváltani. Ilyen csapdahelyzetek keletkezhetnek terveikből. De valójában mindez az ellátórendszert fogja terhelni. Hiszen a krónikus betegek egy jelentős része, a nem megfelelő gyógyszerelés miatt kórházi kezelésre szorul majd.

Magyarul a betegellátást is megszorítják ezzel?

- A kormányzati kommunikáció szerint a kórházi és a járóbeteg szakellátási kasszát a következő évi költségvetésben majdnem 10 százalékkal sikerült megemelni. Ez azonban csak látszólagos többlet. Növekszik az áfa, emelkednek az energiaárak. A gyógyszerkassza megkurtításával az eleve drága medicinákat átteszik a patikai forgalomból a kórházba, ami azt jelenti, hogy a jövőben ezek költségét a kórházak finanszírozásából fizetik, így végső soron az intézményeket terheli a gyógyszerek ára. Tehát hiába nő 56 milliárd forinttal az előirányzat, ebből legalább 30-40 milliárdot elvisz az átcsoportosítás. S akkor még nem beszéltünk a kórházak lejárt határidejű tartozásairól, amelyek az év végére elérik a 60-65 milliárd forintot. Ugyan az államosítással az adósságot is magára vállalja az állam, de semmiféle garancia nincs arra, hogy ezeket valamilyen módon tényleg ki is fizetik, sokkal inkább az intézményeknek kell majd fokozatosan törleszteni. Béremelésre biztosan nem marad pénz, tehát folytatódik az orvosok és szakdolgozók kivándorlása.

Ez jelentheti azt, hogy jövőre még nehezebb lesz ellátáshoz jutni?

- Sajnos igen. És még nem tudjuk azt sem, hogy az államosítás után milyen további hozzáférési korlátokat jelent a betegek számára a térségi ellátásszervezés.


Azt már tudni, hogy ha a beteg a saját lakóhelye szerinti körzetén túl megy, fizet...

- A mai kormánypárt 3 évvel ezelőtt még kígyót-békát kiabált arra, hogy a racionális igénybevétel érdekében egy jelképes összegű vizitdíjat fizessen a beteg, pedig az alól számos méltányossági, szociális kivétel is volt. Populista demagógiával népszavazáson állították le a reformokat. Most új néven, lopakodva, de sokkal jelentősebb mértékben növelik a betegek terheit. Növelik az ápolási vagy rehabilitációs osztályokon fizetendő díjakat; van, ahol az alapellátásban a vérvételért is térítést kérnek. Növelik a természetbeni ellátással kapcsolatos járulék mértékét, kivetik a baleseti adót, bővítik a chipsadót. Disznóság, hogy az egészségbiztosítási alapban több mint 200 milliárd forint kiesésével kell számolni, mert az Orbán-kormány sokkal kevesebbet kíván adni a járulékfizetésre képtelen idősek, gyerekek után.

Akkor nemcsak a gyógyszerek ártámogatásában, hanem a betegellátásban is csökken az állami felelősségvállalás?

- Ez egy furcsa dolog. A megyei és fővárosi kórházak államosítása - amelynek kommunikációjában a nagyobb ellátási biztonság és nagyobb állami gondoskodás hamis ígéretével kábítanak - többletforrás nélkül történik. Miközben iszonyú adósságokkal küszködnek a kórházak, világos, hogy a jövő évi költségvetés nem ad ehhez semmit. Nagy valószínűséggel tehát olyan átalakítás lesz ez, amely kapacitás- és szolgáltatásszűkítést fog eredményezni, magyarul kórházakat zárhatnak be. Még azt sem zárom ki, hogy idővel visszavonulót fújnak azaz, ha már sikerült jól lecsupaszítaniuk az intézményeket, és az átvett és feleslegessé váló ingatlanokat oda tudják adni a klientúra érdekkörébe tartozó vállalkozásoknak, akkor azt mondják, lehet, még sincs jó helyen ez a sok intézmény, adjuk őket magánkézbe. Láthattunk a Fidesznél már ilyen fordulatot; például 1999-ben még több biztosítós rendszert akartak, aztán egyik napról a másikra kiderült, hogy mégsem. A 2012-es év az egészségügy számára (is) az elszegényedés és leszakadás költségvetése lesz. A Fidesz elrugaszkodásról beszél, csak az a kérdés, hogy ez mit jelent, mert elrugaszkodhatunk, de én attól félek, ez a sötétbe ugrást jelenti.

Szócska Miklós államtitkár azt mondja, nem növekednek a betegterhek, a társadalombiztosítási ellátások körének szűkítését pedig nem tervezik. A Széll Kálmán Terv (SZKT) megvalósításához szükséges törvénymódosító csomagba azonban fontos volt beleírni, hogy csak indokolt mértékben vehetők igénybe a tb-szolgáltatások. Mit jelezhet ez?

- Önmagában az is furcsa, hogy egy kormányhatározat végrehajtására hoznak törvényt. Márpedig a SZKT a kormány határozata, azaz a kabinet utasítását hajtja végre a parlament. Ez tükrözi a hatalmi berendezkedést, és a hatalmon levők felfogását. Egyértelmű, hogy a deklarált cél: 2012-ben 83 milliárd forinttal kevesebb legyen a gyógyszerkasszában. Hogy a beteg számára ez mit jelent, hogy a biztosítottnak mi az érdeke, nekik nem számít. Pedig mindez még inkább ellehetetleníti a legrosszabb anyagi helyzetben levő csoportokat. Mondok egy példát: a tervezetben szerepel az is, hogy 8 millió forintban maximálják az összeghatárt, amellyel a Magyarországon még nem támogatott gyógyszerekhez adható méltányossági támogatás. Ezek az egyedi importtal behozott, drága gyógyszerek ritka, vagy daganatos betegségben szenvedők számára szükségesek. Ez látszólag nem sok embert érint, de azért mégis jelzésértékű, hogy a Fidesz-kormány szerint 8 millió forintot ér egy emberi élet. Mert aki kimeríti a 8 millió forintját, azt ezek szerint, az egészségbiztosítás a sorsára hagyja.

Ráadásul a most 5,2 milliárd forintos méltányossági keretből két év alatt 5 milliárdot szeretnének megspórolni.

- Ezek embertelen intézkedések. És bizony tényleg azt jelentik, hogy beárazták az emberi életet.

Összességében elég siralmas a kép. Mit kínál ellenben az MSZP?

- Azt mondjuk, hogy egyrészt szükség van egy szemléletváltásra, ami a saját múltunkhoz, a korábbi évekhez képest is komoly változást jelent. Az MSZP az egészségügyről nem csupán, mint kiadási tételről akar beszélni, hanem úgy, mint a gazdasági és szociális fejlődés motorjáról. Az új szemlélet az egészségügyi kiadásokat befektetésnek tekinti, erre fűződnek fel konkrét javaslataink is. Szerintünk sokkal többet kell foglalkozni az egészségiparral, hiszen ha megfelelően ösztönözzük, nem pedig sarcokkal sújtjuk, sokat segíthet az ellátásban nélkülözhetetlen technológiai váltások felgyorsításában. Tehát a javaslataink abból indulnak ki, hogy egy jól teljesítő egészségügyi rendszer hozzájárul a gazdasági fejlődéshez.

Éppen ezt mondta a Fidesz is ellenzékben, csak a terveikről hallgattak. Ön szerint a jelenlegi rendszer fenntartható?

- Nem. De mi azt mondjuk, főként a 8 év kormányzás tapasztalatából okulva, hogy több pénz, és több reform is kell. Nem lehet úgy átalakítást csinálni, hogy nincs befektetés, hogy nincs többletforrás, hogy a dolgozó számára nincs tisztességes ösztönzés. De természetesen a reform nélküli többletpénz sem szerencsés megoldás. A szocialista kormányzás időszakában mindkettőre volt példa. A 2002-2003-as, elkerülhetetlen, nagyon szükséges béremelés nem járt együtt szerkezeti változásokkal, míg 2006-2007-ben számos indokolt reformlépés volt, de nem volt többletforrás. Amin most dolgozunk, kitörési pontokat is ajánl a válságterületeken. Ide tartozik például az orvoshiány kezelése, érzékelhető mértékű béremelés szükséges, de az otthonteremtés segítése, az ápolói kompetenciák növelése, a képzési rendszer átalakítása, a szakorvosképzési költségek adókedvezménye, a belföldi képzési keretszámok növelése sem lebecsülendő eszközök. De nem folytatom, mert ami készül, az valójában még nem program, inkább egy kívánatosnak gondolt egészségpolitikai pálya. Ezzel, és a hasonló szakpolitikai tervezetekkel a közeljövőben nyilvánosság elé fog lépni az MSZP.

Ön ugyanakkor a Demokratikus Koalíció (DK) Platform alapító tagja is volt. Egyértelmű volt, hogy marad a szocialista pártban?

- Nem volt könnyű döntés, hiszen barátaim, küzdőtársaim mentek el. A DK platformmá alakulásakor szimpatikus profilt vázolt a szocialista párt számára. Olyat, amely a baloldali értékek következetes vállalásán túl, a köztársasági eszmény, a demokratikus berendezkedés védelmének égisze alatt az Orbán-rendszer ellenzékének összefogására alkalmas, illetőleg erkölcsileg és teljesítménye alapján alkalmassá válhat. Az MSZP-nek ezen az úton kell járnia, vonzóbb arcot mutatva, mint versenytársai. Ugyanakkor én azt tartottam szem előtt, hogy a párt egysége megmaradjon, ne bomoljon szét. Az elmúlt húsz év politikatörténetében, például a lengyel politika fordulataiban elég sok mindent láttunk ahhoz, hogy felmérjük, mit jelent a baloldal széttagozódása. A kiválást azért is elleneztem, mert attól tartottam, hogy sokáig leszünk utóvédharcainkkal elfoglalva. Bár tévednék.

Eszerint nem biztos, hogy jobb az MSZP-nek ez a végkifejlet?

- Engem nagyon elszomorított, hogy nem sikerült megoldást találni arra, hogy együtt maradjunk. Már csak azért is, mert az MSZP mindig arról volt híres, hogy ha egy-egy ember el is hagyta a pártot, a nehéz és kritikus időszakokban az egyébként különböző áramlatok is össze tudtak fogni. Így volt ez az 1990-es évek elején, vagy a '98-as választási vereség után is. Hozzám közel álló hasonlattal: egy orvosnak mindig mérlegelnie egy gyógyszer alkalmazásakor, hogy a hatóanyagnak, vagy a mellékhatások kockázatainak van-e nagyobb esélye. Én is így voltam a döntéssel, hogy megyek-e a DK-val, vagy maradok. Szerintem a DK nem tett meg mindent, nem tett eleget azért, hogy az egységet sikerüljön megőrizni.

De a válásból esetleg előnyt is kovácsolhatnak?

- Ha vannak is fenntartásaim, vagy vitáim azzal, hogy időnként konkrét kérdésekben az MSZP mit, hogyan képviselt az elmúlt egy évben, nem hiszem, hogy az a szerencsés megoldás, ha megnézzük, külön-külön mire megyünk. A baloldal egységét sokkal komolyabb értéknek tartom. Talán éppen most kellene nagyon határozottan vállalni mindazt a megújulási irányt a szervezetben, a politizálási stílusban, amit a DK is sürgetett. A szocialista párt azzal tud erőt, tehetséget mutatni, ha a maradók is képesek végrehajtani a szervezetileg, erkölcsileg elvárt változásokat.

Erre ösztönzi is a pártvezetést?

- Igen. Éppen ezért kell kiemelten foglalkoznunk a szakpolitikai munkával. Engem zavar, ha a különböző vitáinkat a nyilvánosság előtt intézzük, ha üzengetünk, ha kiszivárogtatunk. Ezek elveszik a lehetőségét, hogy az Orbán-rendszer ellenzékeként különböző területeken megnyilvánuljunk. Ami történt, megtörtént, túl vagyunk ezen, s noha fájdalmas a párt, a baloldal egésze számára, de már nem ezzel kell foglalkozni. Mert minden, ami eltereli a figyelmet az Orbán-rezsim hihetetlenül káros, brutális megszorításairól, a demokrácia szétdúlásáról, a diktatúra építéséről, az a demokratikus ellenzék esélyeit rontja. Most már az alternatívákkal kell törődni. A bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok, a vállalkozók érdekében. Azokat szolgálva, akiknek a regnáló hatalom kárt és csalódást okozott.

(Mellékhatás.hu)